Testen kívüli élmény vagy tudatos álom? (2. rész)
v, 2006-02-05 17:29 21 hozzászólásA témához kapcsolódó előző bejegyzés itt olvasható.
Az OBE a tudatos álmodás egy válfaját képviseli. Nem mennék bele a jelenség filozófiai és világnézeti magyarázataiba, az asztrális projekciós és a hallucinációs nézetek közötti különbség triviális:
- az előbbi szerint az OBE a fizikai testtől való elszakadás állapota;
- az utóbbi nézőpont alapján az OBEelme által indukált élmény.
A téma legelismertebb szakemberének számító Stephen LaBerge már több évtizede kutatja a témát laboratóriumi kísérleti eszközök segítségével. Egyik klasszikus értékű cikkében Lynne Levitan & Stephen LaBerge a testen kívüli élmény és tudatos álmodás jelenségét hasonlítja össze. A szerzőpáros szerint az OBE akkor kezdődik, amikor a személy elveszti a kapcsolatát a fizikai érzékszerveivel, miközben az ébrenlétre jellemző tudatos állapotban marad.
A szerzőpáros kutatásai alapján az alvásparalízis (sleep-paralysis) jelensége nagyon gyakran együttjár az OBE-tel. Az alvásparalízis állapota meglehetősen kellemetlen és ijesztő jelenség: a személy képtelen mozgatni a testrészeit, közben nagyon gyakran auditív vagy vizuális hallucinációkat él át. Ez a kapcsolódás egyáltalán nem meglepő, ha végiggonduljuk az OBE szándékos előidézéséhez kifejlesztett módszerek tipikus fázisait:
- Mély relaxáció. A test-tudatosság fokozatos elvesztése.
- Merev test állapota. A test erőteljes vibrálása.
- Auditív hallucináció: a rádió zúgásához hasonlítható élénk zaj megjelenése.
- Hirtelen felemelkedés érzete.
Fénylényközeli szempontok
Több személy számolt be testen kívüli élményről úgy, hogy említést sem tett olyan kísérőjelenségekről, amelyek véleményem szerint egyértelműen meghatározó jelentőséggel bírnak. A vibrációs állapot, a paralízis, rádió-frekvencia zavar, halálfélelem néhány olyan tünet, melyet nehéz figyelmen kívül hagyni. Az angyalos, fénylényes történetek számomra teljesen hihetetlenek és mellétrafálásnak tűnnek. Fantáziálások, melyek szépek és jók, de semmi közük a testen kívüli állapothoz.
Kifordítva
A testen kívüli élmény legfontosabb velejárója a sokk és a rettegés, a stabil pont elvesztésétől való pánik. Az első dedublációs élményeket kívétel nélkül jellemzik az efféle a traumatikus élmények. Az alapszabály, mely egyértelműen meghatározza a jelenséget: minden belső tartalom külsővé válik. A gondolatok kézzelfogható, tapintható közelségbe kerülnek, az érzések megtestesülése pedig semmihez nem fogható intenzitással jár.
A tudatos álom és testen kívüli élmény közti különbség
Számos kutató gondolja úgy, hogy a két megnevezés ugyanazt a jelenséget jelöli. Az élmény leírásában azonban van néhány releváns különbség:
Tudatos álom | Dedubláció |
---|---|
"tudom, hogy ez egy álom" | "ez maga a valóság" |
"belső utazás" | "fizikai valóság. Más dimenzió" |
Rendszerint álom alatt jelenik meg a tudatosság | Ébrenléti, mély relaxációs állapotból való tudatmódosulás |
Új hozzászólás
Hozzászólások
szia Annna, hozzád hasonlóan, a legtöbb személy, akinek tapasztalata van mindkét jelenséggel kapcsolatosan, meggyőződéssel állítja, hogy merőben különbözik az OBE a tudatos álmodástól. Azt próbáltam összegezni, hogy a tudatállapot szemszögéből milyen minőségbeli eltérések érhetőek tetten (vö. táblázat). Egyetértesz ezekkel a pontokkal? Mivel egészítenéd ki?
Hogy lépsz át az OBE-ből az álomba? Mit élsz át ilyenkor? Honnan tudod, hogy ez már álom, a másik meg OBE volt?
Az az igazság, hogy a tudatos álomban jelentkező lények is úgy viselkednek, mintha tőlem független identitással, rációval rendelkeznének. Éppen ezért az élmény többnyire az, hogy kapcsolatban állok egy "lénnyel", mely saját énnel rendelkezik (legalábbis nekem többnyire ez a benyomásom). Szóval ilyen körülmények között nem tudom, hogy az OBE alatt és a tudatos álom alatt észlelt lény között mi a különbség?
Az OBE rendszerint sokkal élénkebb tudatállapottal jár, ebből adódóan pedig a "lény" is sokkal erősebb jelenléttel jár együtt. Ehhez képest tapasztalatom szerint a tudatos álmodás a tudatossági szintnek nagyon variált skáláját produkálhatja, ebből adódóan a "lények" intenzitása is változik.
Mindezek mellett ha racionálisan végiggondolom, egyértelműnek tűnik, hogy a tudatos álmodás lényei belső tartalmaim kivetítődései. Az érzékszerveim befelé fordulnak, így a belső tartalmak külsővé válnak.
Hogy az OBE-szel mi a helyzet? Nos, nem tudom... :)
szóval számodra is az OBE jár rendszerint rettegéssel, míg a tudatos álom nem. Talán a félelem fokával is kiegészíthetnők a táblázatot:
Nem tudatosan méssz át OBE-ből álomba, ennek ellenére emlékszel arra, hogy az adott lény veled tart? Hát ez bámulatos emlékezőképességre vall!
Azt mondod, hogy veled tart és más formában jelenik meg előtted... ugyanakkor azt mondod, hogy OBE alatt nem látod, csak érzed a jelenlétét. Ezekszerint az egyedüli összekötő kapocs, mely alapján azt állítod, hogy a lény veled tart, az a belső érzésed, benyomásod?
Következőkor ha le akarod győzni a kellemetlenkedő alakot, javaslom, hogy (üvöltve) mantrázzál, esetleg mormolj el egy imát. A siker garantált, mindenesetre biztosan hatékonyabb, mint a nyuvasztgatás... no de ezt bizonyára tapasztaltad már! :)
Nézd csak Annna, mire bukantam mai böngészésem során:
"A befelé vezető úton a személyes tudattalan 'tudat kelepcéje'. Ez az ember és célja között fekvő csapda. Egyfajta akadály, ahol az embert magába szívhatja az ösztönös késztetések futóhomokja, vagy megtámadhatják a múlt tapasztalatainak emlékei. E múltbeli benyomások azzal az energiával nyomódnak le a tudattalanba, amekkorát beléjük fektettünk (karma). A befelé vezető úton szinte ellenállhatatlan csábításokkal halmozzák el az embert. Mámoros fantáziákat és csábító emlékeket szülnek. Ezek a belső tenger szirénjei, akik az embert a zavar és kuszaság szikláira csábítják. Avagy énjének olyan vonatkozásaival ajándékozzák meg, melyeket azért fojtott el, mert elfogadhatatlanok voltak: a psziché sötét árnyékaival, melyekkel nem volt képes megbirkózni. A személyiség e vonatkozásai lesben állhatnak a tudattalans sötétségbében, rettenetes, félelmetes méreteket öltve.
A tudattalan tehát egy sötét világ, csábító szirénekkel, és groteszk szörnyekkel benépesítve, és csak fényszikrákkal szolgál a magasabb tudati rétegekből útmutatóként." (Szvámi Ráma, Rudolph Ballentine, Szvámi Adzsaja: Jóga és Pszichoterápia).
évekkel ezelőtt sokat olvastam a testen kívüli élményelről és próbálkoztam meditálva előidézni.
2szer értem el nagyobb sikert.
a vibrációig sokszor eljutottam de az izgatottságtól szinte azonnal éber állapotba kerültem.
2szer történt meg, hogy elalvás szerű állapot következett a vibrálás után, az első alkalommal ezután a szobámon átlebegtem az ágytól az ajtóig és álomszerű képet láttam, de a valóságot.
mintha egy filmet néznék.
aztán felébredtem.
második alkalommal egy álomba zuhantam aminek a közepén hirtelen rájöttem hogy álmodok és ekkor eltűntek mellőlem az álomban részt vevő tárgyak és élőlények, és teljesen valóságos képet láttam a lakótelepről ahol lakok.
ugráltam a háztetőkre, majd onnan le, sodródtam valamiféle széllel majd felébredtem.
kulcsi, sarkítasz amikor a sötét és "rettenetes" tudattalanból a személyest túlhangsúlyozod. Idézetedben épp a kiemelt részben feltételes mód van. A fejlettebb tudatállapotok felé vezető úton vannak disszonáns momentumok bőven, ez akár közhelynek is tekinthető, de a személyes rész nem ennyire hangsúlyos. A megközelítésnek, gondolkodásnak, szemléletnek itt a holisztikus formája is meg kell jelenjen ha a törekvés produktív kíván lenni. A kizárólagosan akadémiai megközelítés itt nem járható út, kivéve ha terápiás célzattal van jelen. Ez pedig még nem az út.
Az utóbbi két mondatodat nem értem... az "akadémiai megközelítés" őszintén szólva nem is foglalkozik ezzel a témával.
na nee... mit nem értesz? azt akarod mondani, hogy tudományos megközelítései nincsenek a témának? a tied például milyen akkor? nehogy má' fénylénybe csapj át, me' azt te is rühellnéd. mint feljebb látható, nem kicsit. tehát te hogyan határoznád meg a szemléletet amit itt képviselsz? és miből gondolod, hogy az angyalos történetek mellétrafálások és semmi közük? rádió-frekvencia zavar nélkül már az angyal sem az igazi? vagy csak annyi a baj vele, hogy nem mérhető? a fénylény monnyon le, szedje össze magát és szerezzen valami diplomát, doktoroid legyen aztán még tárgyalunk. nem?
ehüm. jól van nah... nem hasogatok semmit. ;)
Fénylénybe nem csapok át egykönnyen, csak azt akartam jelezni, hogy sem a testen kívüli élmény, sem pedig a tudatos álmodás nem tartozik az akadémiai pszichológia hatáskörébe. Egyszerűen azért, mert -ahogy írod- nem mérhető és túlságosan "élményközpontú". Talán a Stephen LaBerge vonulat nevezhető akadémiainak...
Hogyan határoznám meg a szemléletet, amit képviselek? Hát nem nevezném akadémiainak. Igaz, fénylényközelinek sem. Nem tudom. Valójában nem vagyok tisztában azzal, hogy mi tekinthető akadémiainak és mi nem. Úgy gondolom, hogy ez elsősorban kutatásmódszertani kérdés: ami a természettudományos kutatási kritériumoknak eleget tesz, az beilleszkedik az akadémiai vonulatba, ami nem, az nem.
A pszichoanalízis például nem az, hiszen nem falszifikálható kijelentésekkel dolgozik. Ugyanez a probléma a fénylényközeli vonulatokkal is. Mindenre van válasz, mindenre van magyarázat, következésképpen nincs igazi jelentéstartalma a rendszerben megfogalmazott kijelentéseknek.
Valójában az a probléma, hogy az egész kérdéskör túlságosan élményközpontú, túlságosan szubjektív ahhoz, hogy tudományos kritériumok mentén vizsgálható legyen. A kognitív pszichológia attól akadémikus, hogy masszívan idegrendszer-központú. Központi szerepet kap az idegrendszeri folyamatok vizsgálata akár annak rovására is, hogy meglepően keveset, azaz majdnem semmit nem mond a szubjektív élményről, a jelenség fenomenológiájáról. Ez az áldozat azonban túlságosan nagy: az élményszerűség figyelmenkívül hagyásával éppen a lényeg veszik el.
Tudod nem igazán értem mi is tartozhat a tudományos kritériumok fájlba de egy biztos, emberek kórházba kerülnek mert akár akaratukon kívül találkoznak hasonló jelenségekkel nem elég erősek hozzá hogy egyedül kűzdjenek meg a jelenséggel, felügyelet alatt ápolásban részesülnek, gyógyszeres kezelést kapnak és mielőtt felmerülne bárkiben hogy netán drogiztak hát ez bizonyíthatóan és eldönthetően lehet nemleges akkor az mi a csuda? Ja persze azt már egészen máshogy is hívhatjuk mondjuk elmebaj.Vagy az lenne a különbség ha direkte magadnak keresed akkor OBE ha csak van akkor egész más cimkékkel illethető.Pl vegyük azt hogy én megmondom neked hogy valamilyen esemény hatására milyen formában is fogsz viszont látni.létre jön a kivetülés.én tegyük fel régóta gyakorló vagyok te pedig hiszed is nem is, nem is igazán érdekel. Amikor bekövetkezik aki épp veled van végül a mentőket kell hívja.Orvosok ápolnak évekig több kevesebb sikerrel, leginkább gyógyszeres kezelés,és innentől jön a drog.Igy sem tudományos? (Vagy hogy is fogalmaztál...) Nem lehetek konkrétabb többen ismerjük az esetet.Ha nem voltam érthető vagy túlságosan tele van tárgyi tévedéssel hát bocs.Sajnos nincsenek a szükséges szavak és kifejezések a birtokomban hogy precízebben fogalmazzak.
kedves gadina, nem teljesen világos számomra, hogy most mire reagáltál. kérlek fejtsd ki bővebben!
Nem gondolom azt, hogy a tudomány mindenre választ ad, sőt, hiszem, hogy nemcsak, hogy képtelen magyarázattal szolgálni az események zömére, de nem is kívánja megtenni.
Kb innen indult a gondolatmenet:,NEMO.. azt akarod mondani, hogy tudományos megközelítései nincsenek a témának? a tied például milyen akkor? nehogy má' fénylénybe csapj át, me' azt te is rühellnéd. mint feljebb látható, nem kicsit. tehát te hogyan határoznád meg a szemléletet amit itt képviselsz?...
KUCSI..Valójában nem vagyok tisztában azzal, hogy mi tekinthető akadémiainak és mi nem. Úgy gondolom, hogy ez elsősorban kutatásmódszertani kérdés: ami a természettudományos kutatási kritériumoknak eleget tesz, az beilleszkedik az akadémiai vonulatba, ami nem, az nem...
GADINA
Részemről a hiba ott lehet a gondolatfonalban hogy a kórházi kezelést kutatási területként értelmeztem és feltételeztem hogy rövidebb átvezetéssel(amit persze nem tettem meg) eljutok az -akadémikusságig...
Talán még ma nem tud a tudomány magyarázatokat adni de idővel meggyőződésem hogy meglesz.. Tudom megint nagyot ugrok de agyunk 5-7%át használjuk, a lehetőségek megteremtésénél tartunk, -másképp az emberiség hajnalánál. ...sokan lezuhantak már közülünk...Igazából talán az volt a szándékom hogy felhívjam rá a figyelmet hogy óvatosan a gyakorlatokkal,-bár lehet óriási hibát követek ezze el (negatív befolyásolás ) mégis vállalom érte a felelősséget.
Gyakran tapasztaltam, hogy nagyon sokan a testen kívüli élményeiket, mint álmok vagy ehhez hasonlókként magyaráztak.
Nos a tudati állapotoknak (amibe az álom is beletartozik) négy fő csoportját különböztetjük meg
1. Az ébrenléti tudati állapot
2. Az álmodás
3. A tudatos álom
4. Testelhagyás (röviden TKÉ)
Mi is az álom tulajdonképpen?
Az álom egyértelműen az ész befolyása alól kiszabadult tudatalattink megnyilvánulása, mely ekkor minden megkötöttség nélkül engedi át magát belső késztetéseinek. Ilyenkor kerülnek felszínre az ébrenléti állapotban csak megsejtett félelmek és remények, tapasztalatok, amelyek az álom idején továbbfejlődnek és megvalósulnak. Az álom felszínre hozhatja azokat az emlékeket is, amelyeket csak a tudatalatti fogott fel. Annyit biztosan tudunk, hogy az álmodás egy természetes folyamat, mely minden egészséges embernél alvás közben létre jön. Mindenki álmodik, csak nem mindenki emlékszik vissza az álmaira. Sok esetben a napi események uralják az álmot. Téves az a nézet, hogy álmunkban nem hallunk, nem látunk, nem érzünk semmit sem.
A tudat és a lélek fizikai testben marad.
Tudatos álom.
Erről akkor van szó, amikor egy személy teljes mértékben tudatában van annak, hogy éppen egy álmot álmodik. Akár bizonyosfajta ellenőrzés alá vonhatja az álmot, akár asztrális èlménnyé (TKE) alakíthatja ezt a tapasztalatot.
Ilyenkor a tudat és a lélek egy része a fizikai test közelében marad, míg a másik része elhagyja fizikai testet.
TKÉ.
A testen kívüli élmény az éber tudat ideiglenes elszakadása a fizikai testtől, amely egy önmagunk által létrehozott transzállapot vagy egy egyszerű alvás során jön létre. Egy elmélet szerint, alvás közben minden ember elhagyja a testét .Az emberek minden éjjel megtapasztalják a TKE-t, csak aztán nem emlékeznek rá. Ezért az úgynevezett árnyék-memória a felelős. Az árnyék-memória gyakran az agy egy elérhetetlen részébe rögzíti az adatokat, s ez azt eredményezi, hogy nem emlékezünk a testen kívüli élményeinkre. Az egyén felébred és tudja, hogy projektált, de mégsem tud rá visszaemlékezni, még hatalmas erőfeszítések árán sem. A lényeg az, hogy minden ember projektál, csak aztán nem emlékszik rá. Azok, akik nem születtek a tudatos projektálás természetes képességével, az asztrálprojekciót gyakran túl nagy kihívásnak gondolják, és azt hiszik, hogy ez egy nagyon bonyolult dolog, és szinte lehetetlen az előidézése. A tudatosan előidézett projekciót nem olyan bonyolult megvalósítani, mint ahogy azt a legtöbb ember gondolja. Egyszerűen csak elő kell készíteni az elmét, valamint a szellemi és a fizikai testet a kilépésre. A tudat és a lélek ilyenkor teljes mértékben elhagyja a testet.
Kuppán Tibor
Az első dedublációs élményeket kívétel nélkül jellemzik az efféle a traumatikus élmények. Az alapszabály, mely egyértelműen meghatározza a jelenséget
Azt írod: "A testen kívüli élmény legfontosabb velejárója a sokk és a rettegés, a stabil pont elvesztésétől való pánik." - Igen, annak aki először kerül ebbe az állapotba, és semmilyen előzetes ismerete nem volt erről az élményről. De azoknak, akik tanulmányozzák a témát, és rendszeresen foglalkoznak ennek gyakorlásával, ott akkor nem beszélhetünk sokkról és rettegésről, sőt, épp ellenkezőleg, eufórikus állapotról beszélhetünk, hiszen ezt akarta megtapasztalni az élménykereső!
gyakran összekeverik a testen kívüli élményt a fantáziálással.