Tudatos álom 6/49 - Hogyan emlékezzünk az álmainkra?
h, 2020-08-03 18:03Fura, hogy normál esetben hetekig nem emlékszem semmire, most meg nem győzöm lediktálni a sok elborult sztorit.
Emlékeinket nem előhívjuk, hanem újraalkotjuk a felidézés pillanatában. Emlékeink nem statikus információmorzsák, melyeket kulcsszavakkal előhívunk, hanem képlékeny, formázható alapanyagok. Az előhívás körülményei meghatározó hatást gyakorolnak a felidézésre, s miközben meg vagyunk győződve arról, hogy emlékeink a múlt hű lenyomatai, valójában a múlt és a jelen együttes eredőjeként jönnek létre.
Fura, hogy normál esetben hetekig nem emlékszem semmire, most meg nem győzöm lediktálni a sok elborult sztorit.
A svábhegyi kálvária idején történt, hogy asszonyi felügyelet nélkül, egyedül ücsörögtem otthon. Ezen hét alatt eltűnt egy tányér, melyre a Kedves hívta fel a figyelmem. "Hol van az esküvői virágos tányér egyik példánya?" – kérdezte egy nap barátságos arccal – "Amióta hazajöttem, nem látom sehol. Eltörted?".
Franco Magniani 1934-ben született Pontitóban, Firenzétől 40 km-re lévő olasz faluban. 24 éves koráig tartózkodott szülőfalujában, majd hét év világjárás után letelepedett San Franciscóban. Rejtélyes kór támadta meg minek következtében delíriumos állapotba került és egészségi állapota nagyon leromlott.
Adler írja valahol, hogy hosszú éveken át tisztán élt benne az emlék egy temetőről, melyen iskolából hazafelé nap-mint-nap áthaladt. Miután hajdani barátai azt állították, hogy nem létezik ilyen temető az adott útvonalon, személyesen leellenőrizte a dolgot, s a legnagyobb megdöbbenésére azt tapasztalta, hogy nyoma sem volt a benne tisztán élő helyszínnek.