Emberi emlékezet vs. winchester

California Surrealista 2000Adler írja valahol, hogy hosszú éveken át tisztán élt benne az emlék egy temetőről, melyen iskolából hazafelé nap-mint-nap áthaladt. Miután hajdani barátai azt állították, hogy nem létezik ilyen temető az adott útvonalon, személyesen leellenőrizte a dolgot, s a legnagyobb megdöbbenésére azt tapasztalta, hogy nyoma sem volt a benne tisztán élő helyszínnek.

Mi a hasonlóság a winchester és az emberi emlékezet között?

 

Minden adattárolási eljárás három mozzanatot feltételez:

  • kódolást,
  • tárolást és
  • előhívást.

Mindhárom fázis nélkülözhetetlen az emlékezet szemszögéből, bármelyik hiányában a másik kettő értelmét veszti. Mind a winchestert, mind az emberi emlékezetet jellemzi ez az egyszerű szekvencialitás, de ezzel ki is merül a hasonlóság a két rendszer között.

Mi a különbség a két rendszer között?

Az alapvető különbség a rendszerek dinamikájában érhető tetten:

  • a winchester statikusan, míg
  • az emlékezet teljes mértékben dinamikusan tárolja az adatokat.

     

Winchester (statikus rendszer)

A statikus tárolás esetén a három fázis egyenrangú félként vesz részt az emlékezés folyamatában. Ilyen rendszer a winchester, mely

  • befogad adatokat (kódol),
  • mágneses mező formájában fizikailag elraktároz (tárol), majd
  • lekérdezés, keresés, böngészés és más eljárások hatására dekódol (előhív).

Ez egy rendkívül egyszerű folyamat, melyben az adat megtartja formáját, nem szenved el semmilyen torzulást, módosulást. 

Az információt teljes mértékben meghatározza a bemenet, az tárolás és előhívás minden esetben a kódolt adatoktól függ.

Emberi emlékezet (dinamikus rendszer)

Az emberi emlékezet a merevlemezzel szemben a változásra, szubjektivitásra, információtorzításra épülő rendszer.

Emlékeinket nem előhívjuk, hanem újraalkotjuk a felidézés pillanatában. Emlékeink nem statikus információmorzsák, melyeket kulcsszavakkal előhívunk, hanem képlékeny, formázható alapanyagok. Az előhívás körülményei meghatározó hatást gyakorolnak a felidézésre, s miközben meg vagyunk győződve arról, hogy emlékeink a múlt hű lenyomatai, valójában a múlt és a jelen együttes eredőjeként jönnek létre.

A dinamikus rendszer a statikussal szemben megbízhatatlan és állandó változásnak van kitéve. Van azonban egy fontos jellemzője, az élményszerűség, mely csak az előbbi sajátja!

Az élményszerűség mint keresési stratégia

A fenti összefoglaló alapján a winchester lényegesen meghízhatóbb és megfelelőbb adattárolási eszköznek tűnik. Milyen előnyei vannak a dinamikus emlékezetnek a statikussal szemben, ami az evolúciós irányvonalat ebbe az irányba terelte? Mit gondolsz erről?

Új hozzászólás

Hozzászólások

Az ember azt gondolná, hogy az elmékei olyanok, mint egy videoszalagra rögzített film, aztán meglepődik, hogy csak villanásokra, érzésekre, benyomásokra emlékszik. Szerintem ez azért alakult így, mert így jóval kevesebb információt kell rögzíteni. Csak arra emlékszünk, ami fontos. A fontos részletekből összeillesztünk egy képet, de ez kb. úgy történik, mint a látás, amikor a retinára vetülő hiányos és torz képből összeállítjuk a valóságot. Hatékony módszer. Ez jutott eszembe :)

Úgy tűnik, hogy az információ tárolásának mennyisége egyáltalán nem kevesebb, mint a "szalagmodell" esetén. Legalábbis a kutatások ezt támasztják alá. Éppen ellenkezőleg! A figyelem perifériájában lévő dolgokat is megjegyezzük és eltároljuk: olyan részleteket is képesek vagyunk felidézni, amit nem voltunk tudatában, hogy felfogtunk (vö. implicit tanulás).
Az, hogy mi fontos, azt mindig a felidézés kontextusa dönti el!

  • Ha azt mondom, hogy légyszíves meséld el, hogy az esküvődön két asztallal odébb átlósan szemben ki ült, valószínüleg megfigyelő szemszögből fogod visszapörgetni az eseményeket.
  • Ha arra kérlek, hogy mesélj az illető személlyel kapcsolatos benyomásaidról, vélhetőleg a mező szemszög fog érvényesülni.

Ráadásul teljesen más részletekre fogsz emlékezni!

Számos kutatási eredmény enged arra következtetni, hogy elraktározzuk a legapróbb részleteket is, a felidézés azonban valósággal újraépíti az emlékeket a jelenlegi körülmények függvényében.

Ez tényleg így van... érdekes :) Ha pl. azt kérnéd, hogy képzeljem el a konyhánkat, akkor felidéznék magamban egy képet. Ha nem kérdeznél rá arra, hogy van-e folt a falon, akkor talán meg sem jelenne az elképzelt képen, pedig valójában ott van, és emlékszem is rá. Ami még eszembe jutott: Ha nekem egy olyan gépet kellene csinálnom, ami képes eligazodni a világban, akkor biztos, hogy nem videofilmet rögzítenék, hanem feldolgozott információt. Olyan tárolási formát kell kialakítani, ahol az információ egyből használható egy döntéshelyzetben mindenféle előfeldolgozás nélkül. Ha meglátok egy almát, akkor tudnom kell, hogy bántani akar-e engem, vagy nem, és ezen nincs idő gondolkodni, mert az életem múlhat rajta. Videofilm helyett azt kell rögzítenem, hogy hogyan viszonyulok az egyes dolgokhoz, és a dolgok hogyan viszonyulnak egymáshoz. Talán ezért indult el az evolúció a dinamikus rendszer irányába. Persze ez csak egy tipp.

Kiváncsi vagyok arra, hogy mit gondolsz, a tudatos álmokban megjelenő belső tartalmak és az emlékezet összefüggéséről! Érdemes lenne összehasonlítani azt, hogy egy gyerekkori emléket ébrenléti állapotban és tudatos álom alatt milyen részletességgel tudunk felidézni... szívesen megtenném, de még nem tartok ott, hogy ilyen kísérleteket végrehajtsak (sajnos). Ellenben Te (vagy mások) megtehetnék, hogy leteszteljék a dolgot! Szóval a feladat a következő:

  1. Idézz fel egy tetszőlegesen választott gyerekkori élményt és írd le minél részletesebben. Tegyél fel kérdéseket/támpontokat a kontextusra, eseményekre vonatkozóan.
    Pl. tegyük fel, hogy az első iskolai napra akarsz visszaemlékezni. A kérdések: Meséld el az említett eseményt minél részletesebben! Hogy voltál felöltözve? Mit reggeliztél aznap? Ki kísért el? Milyen volt a tanítónéni? Hová ültettek le? Kivel ismerkedtél meg leghamarabb? Miről szólt a tanítás? Milyen érzéseid voltak? stb.
  2. Tervezd meg a tudatos álmodat! Újra át fogod élni az első iskolai napodat, meg fogod figyelni, hogy mi hogyan történt!... Ébredés után írd le minél részletesebben az átélteket!
  3. Elbeszélgetsz valamelyik szülőddel és/vagy nagyobbik testvéreddel az említett eseményről. Minél több adatot próbálsz begyűjteni, lehetőleg úgy, hogy ne manipuláld személyes élményekkel őket.

Hasonlítsd össze a három eredményt! Melyek a találkozási pontok? Különbségek? Melyik élménybeszámolót tartod a leghitelesebbnek?
Nos?

Régi eseményeket még nem éltem át tudatos álomban. Hogyan csináljam? Álom közben próbáljak meg visszaemlékezni, vagy elalvás előtt tervezzem meg? Álom közben próbáltam már időutazni. Csinálhatom azt, hogy visszamegyek mondjuk 3-4 éves koromig, és körülnézek a házunk környékén (ennyire még sosem mentem vissza). Vannak halvány emlékeim, hogy mi hogyan volt, de igazából nem tudom pontosan, csak egy-egy kép van meg. Teljesen máshogy nézett ki a környék, az biztos. Álomban lehet, hogy többmindent fogok látni, aztán a látottakat összehasonlítom azzal, amit a szüleim mondanak. Ez így jó lehet?

Hát szerintem mind a két út járható lehet:

  • vagy megtervezed,
  • vagy álom közben emlékszel vissza.

Szerintem érdemes lenne kipróbálni mindkettőt.
A korai emlékek érdekesek lehetnek, de azt javaslom, hogy inkább egy olyan emléket járj körül, amire éberen is emlékszel valamennyire. Ha az első iskolai nap túl korai, lehet pl. az első csók, vagy valamelyik középiskolás élmény... :)
A lényeg az, hogy a tudatos álom előtt írd le az éber állapotbéli emlékeidet. Érdemes olyan élményt választani, amit több más személlyel is tudsz utólag egyeztetni (az első csók nem biztos, hogy jó ötlet ebből a szemszögből :)) ).