humanisztikus

Az elmúlt fél évben néhány fővel gazdagodtunk, minek következtében egyre hangsúlyosabb kérdéssé vált, hogy miként tudunk emberközpontú értékek mentén eredményes cégként fejlődni és növekedni.

Demokratikus munkahely témában abban többnyire egyetértünk, hogy fontos a jó munka, és az emberek többek robotoknál. Aztán felmerül, hogy nem kell a timesheet, és a big brother szemüveg is mehet a kukába.

Na, szóval, ismét Daniel H. Pink könyve húzott a kanapéra. Három motivációs modell, három munkáltatói és munkavállalói attitűd egymás mellett és egymással szemben egyetlenegy könyvben.

Imádom Carl R. Rogerst. Egyszerűen nem tudok betelni vele. A Valakivé válni c. könyvéből már többször idéztem az oktatás kapcsán, de még egyszer sem vágtam be a teljes 13 pontot, melyben a tanítás értelmetlenségéről ír felettébb szuggesztív módon. Következzen tehát a bűvös 13 paragrafus egyéni kommentezéssel!

Az önmegvalósítás az ember ösztönös késztetése arra, hogy a benne rejlő képességeket a maga teljességében kifejezze és megélje. Lelki irányultságról van szó tehát, mely minimálisra csökkenti a pszichében lévő rendezetlenséget.

"A crescendo célja, hogy támpontokkal szolgáljon az önmegvalósítás rögös útján". Szép, lila köd. Ideje felvázolni azt, hogy mit értek önmegvalósítás alatt; tisztázni, hogy a számos értelmezési lehetőség közül melyiket tartom meghatározónak.

Meggyőződésem, hogy a teljes élet megélésének feltétele az egyénben rejlő készségek kibontakoztatása . A tudatos fejlődés előmozdításához először is hinnünk kell abban, hogy van fejlődés . Másodszor fel kell tudnunk mérni, hogy a magunk számára ez mit jelent. Harmadszor pedig az így nyert tudásnak megfelelően kell berendeznünk életünket.

Abraham Maslow munkássága a 20. század közepén a pszichológiába türemkedő egzisztencialista és fenomenológiai elvek letisztulását és rendszerezését tette lehetővé. Felvállalva az eszmei és módszertani kidolgozatlanságból fakadó sebezhetőséget, a pszichológiatörténet egyik legszebb iskoláját hozta létre.

Felejtsük el egy pillanatra Monty Python-t és mélázzunk el azon, hogy mi az értelme létünknek! Milyen választ adnál a klasszikus kérdésre: miért élsz itt és most, honnan jöttél és merre tartasz? Nehéz szarkazmusmentes övezetben lereagálni a kérdést, túlságosan átfogó és nyomasztó ahhoz, hogy tömör mondatban választ adjunk rá. Nyeld le a torkodban felgyülemlett savanyúságot: most megmondom a megmondhatatlant.

Az akadémiai pszichológia absztrakt eredményei nem sokat jelentenek a hétköznapi boldogulás szemszögéből. Mire való a pszichológia ha nem arra, hogy a psziché kibontakoztatásában támpontként szolgáljon?
Van a pszichológiának egy ága, mely sikeresen megmenekítette a lélek fogalmát a tudomány számára.