A múlt héten megvettem a Fázis c. könyvet. Azt bújom azóta is, és próbálom elsajátítani az ott ismertetett indirekt módszert. A szerződje, Michael Raduga, egy szibériai fanatikus, aki a tudatos álmodás gyakorlásából karriert csinált. Egy évtizede járja a világot, és szemináriumokat tart a témában, a résztvevők visszajelzéseit pedig felhasználja arra, hogy tökéletesítse a módszerét. Ennyire alapos és didaktikus könyvet még nem olvastam ebben a témában.

A valóságtesztes technikával az a baj, hogy esetleges. Ha már megvannak az eredmények, az ember hajlamos csökkenteni a napközbeni valóságtesztek számát. Hosszú távon nehéz elviselni, hogy nincs valódi kontroll a jelenség felett, előfordulhat, hogy hetekig semmi nem történik. Az eredmények paradox módon gyakran éppen akkor jelentkeznek, amikor a gyakorlás intenzitása csökken. Nehéz eltalálni az optimális szintet, és mivel a visszacsatolás látszólag nincs direkt összefüggésben a gyakorlással, a rutin könnyen kikopik a hétköznapokból.

Két módon lehet a tudatos álmodást elérni: a DILD (Dream Induced Lucid Dreaming) és WILD (Wake Induced Lucid Dreaming) technikák révén. Az előbbi az alvás közbeni tudatosításra összpontosít, az utóbbi segítségével pedig ébrenlétből folyamatában lehet átmenni az álomállapotba úgy, hogy a tudatosságunkat nem veszítjük el. Bővebben a témáról: DILD vs. WILD.

Öt napja próbálkozom a Raduga-féle indirekt módszerrel, az alvás utolsó két órájában történő rövid ébredéseket használom ki. Hat óra alvás után ébresztő, majd némi ébrenlét után visszaalváskor elhatározom, hogy ha ébredek, csukva tartom a szemem, nem mozdulok, és elkezdek testelhagyásos technikákkal kísérletezni.

Tetszik, hogy Raduga teljesen materialista hozzáállással közelíti meg a témát, és az asztrálutazásos, testelhagyós nyelvezet helyett egy pragmatikusabb leírással dolgozik. Az érzékszervek által közvetített érzetek az agyunkban létrehoznak egy élményt, melyet bár a külvilágból jövő ingerek táplálnak, valójában ez az idegrendszerünk “terméke”. Raduga ezt az élményt nevezi fázisnak, a testelhagyást pedig úgy értelmezi, hogy van egy testképünk, melyet magunk hozunk létre. Amikor a “testelhagyással” próbálkozunk, akkor valójában ettől a formától válunk el (Raduga ezt stencil testnek hívja). Állandóan “fázisban” vagyunk tehát, csak nap közben az érzékszervek révén ez egy stabil állapot, míg éjszaka ez a “földelés” megszűnik, és ezért az álomtérben a megszokott fizikai törvényszerűségek helyett egy sokkal instabilabb, más törvényeknek engedelmeskedő közegben vagyunk.

Ezt régebben úgy fogalmaztam meg, hogy álomban az “érzékszervek kifordulnak”. Ami kint volt korábban, az bent lesz, ami meg bent volt, az külsővé válik. Kapcsolódó cikk: “Testen kívüli élmény vagy tudatos álom?”

Az álomnapló vezetését és a valóságteszteket továbbra is csinálom, és emellett az ébredés utáni pillanatokra figyelek. Arra törekszem, hogy a tudatomat megtartva tudjak visszaaludni. Ha ezt sikerül elérnem, akkor következnek majd a mélyítő és stabilizáló eljárások, melyek segítségével ki tudom nyújtani az ott töltött időt, hogy konkrét akcióterveket hajthassak végre.

Cikkajánló:

1. Heartbeat used to generate out-of-body experience
2. DILD vs. WILD
3. Lucy Reameer: Michael Raduga Fázis technikái
4. Török Péter és Eszenyi Zsolt - Két magyar tudatos álmodó, aki oktat is a témában