Huszonöt év telt el azóta, hogy átéltem az első tudatos álmomat. A Kaleb-Utecht szerzőpáros “Alkotó álom” c. könyvéből indultunk ki, és az ott ismertetett technikákat próbálgattuk, csoportosan. Három-négy hét alatt megjöttek az első eredmények, aztán egyre többet álmodtam ébren. Egészen addig, amíg le is írtam az álmaimat, és alkalmaztam is az ehhez szükséges technikákat. Azóta nagy kihagyásokkal ugyan, de többször is végigcsináltam a folyamatot, hogy ismét tudatosan merüljek el a tudattalanomban. Valahányszor programszerűen beletettem az egy-két hónapnyi időt, sikerrel jártam. Most ismét úgy döntöttem, hogy rászánom magam az utazásra. Nem egyedül, hanem ugyanúgy, mint középiskolás koromban: a barátommal, programszerűen.

49 nap, az alábbi napi rutinnal:

1. Valóságteszt. Minden nap felteszem nap közben legalább 4-szer, de inkább 6-szor a kérdést, hogy ébren vagyok vagy álmodok. A helyzettől függően választom ki a módszert, hogy leellenőrizzem a tudatállapotomat.
2. Minden reggel leírom az álmaimat. Gyakorlatból tudom, hogy ez nagyon sok időt is fel tud venni, mert ahogy telik az idő, egyre több álomra fogok emlékezni. A hatékonyság érdekében letöltöttem a Speechy app-ot a telefonomra, amely készít egy nem túl pontos, de olvasható átiratot arról, amit bediktálok neki. Ilyenformán ez reggelente nem lesz több 5-10 percnél.
3. Rendszeresen kommunikálok a barátommal az álmaimról, és a tudatos álmodásról úgy általában. Meghallgatom az ő élménybeszámolóit is, a megosztás motiválni fog abban, hogy kitartsak a teljes folyamat alatt.
4. Heti rendszerességgel olvasok szakirodalmat, és/vagy írok a témáról, így rákattanok, és ez segíteni fog majd abban, hogy álom alatt is nagyobb eséllyel álmodjak tudatosan.

A tervem az, hogy beszámolok az elért eredményekről. A személyes élmények mellett megosztom veletek a legizgalmasabb és legrelevánsabb szakirodalmat is. Az alábbi tudatos álmodós előadást öt éve tartottam az Óbudai Waldorf Iskolában.