Sziasztok,
Kulcsi írja a Diigo Group egyik bejegyzésében, hogy "Van élet a keretrendszer+tananyag e-learning megoldáson túl!".
Mélyen egyetértek, és noha magam már rég kiléptem e keretek közül, az inspirációra mindig - újra és újra - szükség van.
Sajnos már a legkonszolidáltabb e-learning megoldás is a keretek átlépését jelentette - sőt, még jelenti ma is. Sajnos. Nagyon örülnék, ha amit ma partizánakciókban művelek, azt az intézményem is elfogadná, és például a szinkron e-learning órát - amit történetesen egy Skype webkonferenciával és chattel tartottam, tehát szintén keretrendszeren kívül - elismerné az egyetemi óraterhelésem részének. De ez ma még csak álom.

A lényeg: az előadás valóban ispiráló volt. Köszönöm!

Az említett tanárokat pedig nem szeretném elszomorítani, de felvételt már egy mobiltelefonnal is lehet készíteni. A telefonokat pedig aligha lehet kitiltani az előadásról.

A tanárokról inkább ilyesmire gondolnék:
http://www.youtube.com/watch?v=W2j9qw-A0NM

Nálunk az egyetemen olyan termek is vannak, amelyiknek üvegből van a fala, így végig lehet követni, mi történik az órán. Néha elég vicces. Azt is lehet látni, hogy a hallgatók mit csinálnak, és gondolom nem meglepő, de a monitorjaikon ritkán látom, hogy az óráról készítenének jegyzeteket.
:)
Olga

Jómagam is az egyetemi közegben ügyködő tanárok közé tartozom. Nagy érdeklődéssel hallgattam meg -a blog átolvasása után - kulcsi személyes előadását. Valóban inspiráló és újszerű volt!

De vajon elismeri-e (majd) a "tradicionális" tudomány a konnektivizmust? Hisz a konnektivizmusról csak konnektivista módon lehet tanulni...

Sziasztok,
örülök, ha tetszik az Életfilozófia. Én szeretem ezeket a szövegeket, némelyik meg talán nem olyan olvasmányos, de kiegészítve egyéb anyagokkal elég gondolatébresztő tud lenni.

A tapasztalatok:
A blog legnagyobb értéke eddig az, hogy mindenki hozza a saját tudását, képeit, filmjeit, és hozzákapcsolja valamihez, ami a szöveg számára érdekes része. Így nem egy száraz filozófiai érvelés van csak jelen, hanem rögtön élővé válik, bekerül a jelen kontextusába, méghozzá a csoport személyes kontextusába. Az aktivitás publikus, tulajdonképpen egy kicsit olyan, mintha minden olvasónk jelen lehetne az órán. A valóságban persze a személyes beszélgetés intenzitása eléggé más. Kérdés persze, hogy ha véget ér a kurzus, mi lesz a bloggal. (Erre még nincs koncepcióm.)
Az órai dialógushoz ez mindenképpen jó alap, de még így is van, akire egyszerűen azt mondanám, hogy nem dialógusképes. Egyébként okos, csak - egyelőre - nem tudja respektálni mások véleményét, személyes tapasztalatait. Pedig ez a tárgy leginkább épp erről szólna: hogy tanuljunk meg nyilvánosan is nyíltan beszélgetni a számunkra fontos dolgokról.
A blog nyilvánossága is elvileg ezt erősíti. Valamilyen mértékig átjárhatóvá teszi az anyagot minden irányból: köti az órai beszélgetésekhez, de közben ablakot nyit a külvilág felé...