Tízezer méter magasságban, 750 km/óra sebességgel tartok Milanó felé. A cél, hogy holnap reggeltől szombat estig a Central European Usability Conference eseményen okuljak. A torinoi usability konferencia jó ürügy arra, hogy végre elgondolkodjam azon, hogy milyen szakmát is gondolok a magaménak. Mivel foglalkozom nap mint nap? Mit jelent szoftver-ergonómusnak lenni, honnan jöttem, merre tartok?

Az elkövetkező négy napban írni fogok a fontosabb előadásokról/mozzanatokról, és közben reflektálok az elmúlt tíz év ehhez kapcsolódó élményanyagára. Azt remélem, hogy ezáltal sikerül körvonalaznom egy izgalmas interdiszciplináris területet, melyről oly keveset hallani és tudni, jóllehet egyre nagyobb létjogosultsága van. A reflexiók másodlagos hozadéka, hogy magam is tisztábban lássam a jelent és jövőt.

A kezdetek

Másodéves egyetemistaként merült fel másodszor bennem, hogy olyan szakirányt kellene választani, melyből távlatilag akár egy családot is képes leszek finanszírozni. Az első alkalom az érettségit követő pályaválasztás volt, amikor ebből a megfontolásból felvételiztem építőmérnöki egyetemre. A megélhetés az első, érdeklődési kör a második elvet az első fél évet követően feladtam, így kerültem Brassóból Kolozsvárra, és így lett belőlem építészmérnök helyett pszichológus. No de ne rohanjunk ennyire előre! Szóval már rég túl voltam Atkinsonon és Donald O. Hebb pszichológiáján, amikor motoszkálni kezdett bennem, hogy az egyetemi négy évet követően nem lesz olyan szakma a kezemben, mellyel képes leszek egzisztenciát teremteni. Alap pszichológusi diplomával nem sokra megy az ember: lehet könyökölni tanári vonalon, vagy el lehet indulni a klinikum irányába, ami soha véget nem érő szakképzést és méltánytalanul kevés anyagi juttatást jelent. A harmadik út a kutatási irányvonal, de ahhoz is szükség van egy stabil anyagi háttérre. Rövid időn belül beláttam, hogy egyszerűen baromság volna nem kihasználni a matematikai-programozói képességeimet és képzettségemet. Az ezredforduló környékén történt mindez, azokban az időkben, amikor a webes technológiák burjánzani kezdtek. Tudtam, hogy ezzel a területtel szükségszerűen foglalkozni kell: nyomban nekiláttam PHP-t tanulni, és teljes igyekezetemmel azon voltam, hogy az egyetem mellett webes projektek közelébe kerüljek. A szoftver-ergonómia fogalommal harmadéves koromban találkoztam: az egyik évfolyamtársam mesélt arról, hogy egy cimborája Magyarországon nagy cégnél szoftver-ergonómusként ügyködik, és izgalmas munkája van. Miről is van szó? Hamar körvonalazódott bennem, hogy ezt a kevésbé ismert szakmát kell megcéloznom, ha komparatív előnyre vágyok...