Négy napja indult el a htk01.  Azt valahogy sejtettük, hogy százas nagyságrendben mérhető az a résztvevői szám, mely meg tud formálni egy élő, pezsgő kommunikációs közeget. Ezért fektettünk elég nagy hangsúlyt az előzetes reklámra: nem akartuk kockáztatni, hogy a kritikus küszöb alatti létszám miatt befagyva kelljen szavakat csiholni a lézengő érdeklődőkből.

A tegnap pp végignyálazta mind a 143 jelentkező profilját. Kigyűjtötte azokat a blogcímeket is, melyeket nem küldtek be az erre a célra szánt felületen, majd visszaosztotta egy böszmenagy RSS feed által.  Kb. Egy félóra alatt végigszaladtam az összes bejegyzésen, felvettem a google readerembe a feedeket. Ezután kellene elolvasnom az új bejegyzéseket, hogy megkommenteljem, és összeálljon a holnapi hírlevél.

Tartalomözön

A legnagyobb kihívás, amivel meg kell küzdenünk jelen pillanatban, az a tartalomaggregáció. Automatizmusok beépítésével egyre jobban csökkentenünk kell a feldolgozási időt, hogy minél nagyobb információmennyiséget képesek legyünk feldolgozni minél rövidebb idő alatt. A jelenlegi megoldásunk csak félig automatizált: egy drupal modul begyűjti a megadott delicious feedek alapján (pp és az enyém) az új htk01 címkével ellátott bejegyzéseket. Egy pp által írt modul mindezt átkonvertálja egyetlenegy bejegyzéssé (drupal node). A probléma az, hogy nem fésüli össze a pp kommentjeit az enyémekkel, így azt még manuálisan végezzük el.

Inspiráció

Folyamatosan ott motoszkál a kérdés, hogy miként lehet inspirálni a (még) inaktív tagokat is arra, hogy bemozduljanak, és elkezdjenek írni. Apró kis interakciókat kellene első körben kiprovokálni tőlük (pl. szavazás, rövid témafelvetés, hozzászólás). Ha ez megvan, talán rászánják magukat a blogolásra és twitterelésre is...

Online közvetítések

Az világosan látszik, hogy a pörgős, nézői visszajelzésekre épülő online társalgás működik a legjobban. A hosszú prezentációktól könnyen bealszik a néző, mert nincs meg az a metakommunikációs szint, mely az élő előadásoknál oly sokat jelent.

Kapcsolatok

Nem vitás, hogy a kurzus legfontosabb hozadéka a résztvevők között formálódó kapcsolatokban keresendő. A szervezők (inspirátorok) akkor végzik jól a dolgukat, ha képesek ezt a folyamatot facilitálni. Eddig a következő eszközöket vetettük be ennek érdekében:

1. regisztrációs profil. A bemutatkozó szöveget kötelezővé tettük (ettől függetlenül nem mindenki töltötte ki), és olyan adatokat kértünk be, mint a blog címe, twitter elérhetőség, linkedin, slideshare, és más webes profilokra mutató hivatkozások.
2. napi hírlevél. Meglátásom szerint ennek a kurzus elején van nagyobb jelentősége, amíg a résztvevők megjegyzik az általuk leginkább kedvelt blogokat. Sokat segíthet az elején egy-egy inspiráló megjegyzés, bátorító gondolat, stb.
3. linkedin csoport. Létrehoztunk egy linkedin csoportot, ahová folyamatosan kapcsolódnak a résztvevők. Ez azért lehet izgalmas, mert számos új információ kiderül a szakmai múltról, referenciákról, ami itt tömör, áttekinthető formában osztottak meg magukról.
4. diigo csoport. Ez még nem működik igazán. Talán túl hamar hoztuk be, érdemes lett volna várni vele egy-két hetet, amíg beindulnak a kurzushoz kapcsolódó blogok. A diigo használatának legfontosabb célja az, hogy az ajánlott szakirodalom margóján létrejöjjön egy csevegés. Ezt nem látom egyelőre megvalósulni, aminek az lehet az oka, hogy az ajánlott irodalom nem inspirálja a résztvevőket, és/vagy az, hogy nem kezdték el használni az eszközt.
5. twitter csatorna. Folyamatosan twittelünk arról, hogy mi történik a htk01 alatt. Számos régi motoros hasonlóképpen cselekszik, így lényegében folyamatosan van egy virtuális osztályterem, ahol megy a zsibongás. Amire érdemes odafigyelni, hogy mit közvetítünk a kurzus hivatalos csatornáján, és mit a saját twitter accountunk alól. Igyekszem azt az ökölszabályt betartani, hogy ami htk01 esemény, az a dedikált csatorna alól megy ki, ami pedig személyes gondolat, az a sajátomról.

Megismételhetőség

Nem titkolt szándékunk, hogy a kurzus végére összeálljon egy oktatásmódszertani ajánlás a konnektivista szemléletű képzések lebonyolításához.
Az még kérdés, hogy mennyire használható ez a módszertan a nem konnektivizmusról szóló, más témák köré szerveződő képzések levezényléséhez. Ez csak azért merül fel bennem, mert a legtöbb esetben az van, hogy a résztvevők nem ismerik, vagy nem használják jól a webes eszközöket tudásuk szervezéséhez. Kell még némi idő ahhoz, hogy szélesebb rétegeknek természetessé váljon a szociális címkézés, blogolás, mikroblogolás, RSS tartalomaggregálás, stb. Ezek az alapelemek, mely nélkül nem működik a történet.