A tudatos álmodás jelensége ismert. Arról a döbbenetes felismerésről van szó, ami álom közben éri az embert: tudom, hogy az engem körülölelő valóság "csak álom". A tudatosság foka persze változó lehet. Legtöbbször csak homályosan ismerjük fel, hogy álmodunk, de gondolataink nem egészen világosak.
Ártalmas-e az alvásparalízis? Amennyiben nem a narkolepszia egyik tünete és nem rendszeresen, nem ismétlődő jelleggel fordul elő (és ha eltekintünk az előző fejezetben említett igen ritka éjszakai hirtelen halál szindrómával kapcsolatos feltételezéstől), akkor a válasz egyértelműen: nem.
Bár az alvásparalízis önmagában nem ártalmas és az esetek túlnyomó részében nem tekinthető betegségnek sem, mindenképpen szem előtt kell tartanunk, hogy a jelenség a narkolepszia egyik tünete is lehet. A narkolepszia olyan – egyelőre nem kevésbé rejtélyes és izgalmas – krónikus betegség, mely gyakorlatilag az alvást és az ébrenlétet szabályozó összetett rendszer működési zavarát jelenti.
Az alvásparalízisnek -mint a legtöbb pszichés eredetű jelenségnek- számos értelmezési szintje létezik. Szó volt a fiziológiai szintű magyarázatról, a pszichológiai megközelítésről, van azonban egy harmadik szint is, mely meglátásom szerint a jelenség legizgalmasabb olvasatát képezi.
Rögtön a cikk elején jeleznem kell, hogy az alvás, álmodás valamint az egyéb alvási rendellenességek részletes tárgyalása meghaladja ezen írás kereteit és legtöbb esetben az én tudásomat is.
Az alvásparalízis közben megjelenő képzeteket összefoglalóan alvásközeli és alvásfüggő (hipnagóg és hipnopomp) hallucinációkként emlegetjük. Nem feltétlenül járnak együtt a bénulással, sőt, néha az alvási paralízistől függetlenül is megjelenhetnek. Néha csak halljuk, néha csak látjuk őket, de előfordulhat, hogy az összes érzékszervünk részt vesz az észlelésben.
A következő történet líraiságát megtöri az alvásparalízis borzalma. Rendkívül plasztikusan meséli el a visszatérő rettenetet, mely lassan beszivárog a szobába... Forrás: tortenetek.hu, szerző: gery g (greggs). Hivatkozás hiányában nem tudtam felvenni a szerzővel a kapcsolatot, így engedélye nélkül teszem közzé a teljes, módosítatlan beszámolót.
Az elkövetkező egy hónapban jónéhány írásban részletezzük majd az alvásparalízis jelenségét. A teljességre azonban csak törekedni tudunk: bizonyára lesz több olyan kérdés, melyre az olvasó itt nem kap választ, és az is könnyen előfordulhat, hogy a cikkek szerzői sem tudnak majd érdemben felelni a kommentekben feltett kérdésekre.
Az alábbi élménybeszámolóra az index egyik fórumán bukkantam rá, melyet csak erősebb idegzetűeknek ajánlok! Következzen a teljes anyag, Digison vágatlan szavai (forrás: index fórum).
Az éjszaka közepén ébredsz legszebb álmodból, s rögtön fordulnál is a másik oldaladra, hogy folytasd az alvást – de ijedten veszed észre, hogy nem vagy képes megmozdulni. Hiába próbálkozol, a tested egyszerűen megdermedt, még kiáltani sem tudsz, csak a szemed van nyitva.