“Most akkor mi a mondás?...” - harmadikként szólalt fel aznap a céges retrón. Túl voltunk már két könnyebb témán, amikor felvezette a kérdését. Koherens, jól megfogalmazott téma volt egy apró szépséghibával. Nem volt alanya a mondatnak.
Hetedik osztályban történt, hogy a matek algebrára és mértanra hasadt. Az utóbbit varázslatosnak találtam. Olyan feladványokat kaptunk, melynek megoldásán sokszor órákig görnyedtem apámmal, és egymással versengve rajzoltuk meg a segédvonalakat, hogy bizonyítást nyerjen a hipotézis.
Nálatok ez hogy alakult ki? Nehéz elképzelni, hogy nálunk bárki megszólalna. Nálunk ez biztos nem menne. A cikk teljes szövege az integralvision.hu oldalán érhető el.
Apám azzal indított útnak 20 éve, hogy tanuljak, és találjam meg azt a munkahelyet, ahol megbecsülnek, és biztosíthatom a családom egzisztenciáját. Ezt a tanácsot kaptam útravalóul egy olyan embertől, aki a teljes életét egy munkahelyen töltötte el.
Na végre!
Három csomag Dixit kártyát pakoltam ki az asztalra, és nagyjából egy órára volt szükség, hogy a 120 lap megtalálja a helyét azon a térképen, melyet munkáink képernyőképeiből és a résztvevő arcokból raktunk ki.
Határozott kézfogása volt. Pozitív, magabiztos ember benyomását keltette. Jól formázott CV-jére sandítottam, miközben kicsiszolt történeteket mesélt az előző munkahelyeiről. Tudta, hogy miként emelje ki az erősségeit, meggyőző volt az, ahogyan gesztikulált, ahogyan a szavakat formálta.
Felfedeztük, hogy vannak helyzetek, amikor nem működik az EMK, és olyan is van, hogy bár egyenlőnek gondoljuk magunkat, vannak köztünk egyenlőbbek.
Adott a róka és a sün. Az előbbi azon fáradozik, hogy az utóbbit megzabálja, és ehhez válogatott módszerekhez fordul. Próbálja elkapni a sünt anélkül, hogy a tüskék megsértenék. Az utóbbi ha veszélyt észlel, összegömbölyödik. Egyszerű mozdulat.
A szervezeti kultúra a szervezetnek az, ami a személyiség az embernek. A cikk az integralvision.hu oldalán olvasható.