Ismét merészet léptem, és sokkal jobban érzem magam így. Felhagytam a nagycéges léttel, hogy saját lábon folytassam azt, amit egy bő esztendővel korábban félbehagytam. Mamutnál dolgozni jó, de legfőképpen kényelmes és biztonságos. Az elmúlt időszakban két út körvonalazódott előttem, mely egymással ellentétesnek tűnő értékeket és életfilozofiát feltételez.
Kedves öreg emberek, akik irányítjátok a Világot! Az én generációm szakítani kíván Veletek. Minden nap rá kell döbbennem a nagy különbségre, mely a Ti szemléletetek, és az én világlátásom között feszül. Úgy gondolom, hogy áthidalhatatlan különbség van köztünk.
Elolvastam a Wired alapítója által írt Keress! című könyvet. John Battelle a legtöbb fejezetet már 2004-ben megírta, egy évre rá jelent meg angol nyelven az első kiadás. Mennyi aktualitása lehet egy öt évvel ezelőtt megírt elemzésnek abban az iparágban, ahol ennyi idő alatt gyökeresen átalakul minden? Meglepően sok. 7 pontban foglaltam össze a számomra legrelevánsabb tanulságokat.
Klötzl Ferenc hívta fel a figyelmem az Academic Earth oldalra, mely az élvonalbeli amerikai egyetemek előadásait teszi elérhetővé, méghozzá ingyen! Több előadásba belenéztem, rögtön az első között volt az alábbi szösszenet John Roos előadásában.
A gazdasági válság hatására újra és újra eltöprengek azon, hogy az új helyzetben milyen irányba érdemes mozdulnom. Melyek azok az egyéni céljaim, melyek a leginkább összhangban lehetnek a szűkebb, vállalati környezet változásaival, és a tágabb, társadalmi helyzettel? Milyen szolgáltatások iránt nő meg a kereslet a pénzügyi válság ideje alatt? Hogyan járulhatok hozzá az alászálló társadalmi struktúrák fellendüléséhez? Hogyan tehető stabilabbá a helyzetem?
A hat részből álló cikksorozatban a célmegvalósítás teljes folyamatáról vázolok fel egy ötlépcsős modellt, melyet Edward de Bono foglalt össze a Tanítsd meg önmagad gondolkodni! c. művében. Az első részben szót ejtek a hagyományos nyugati gondolkodásmódról, a további bejegyzésekben pedig kifejtem az öt fázist.
Végre megjelent Stanislav Grof legfontosabb munkája magyar nyelven is. C. G. Jung alapozta meg a transzperszonalitás iránti vonzalmamat, Ken Wilber olyan világnézeti alapokkal ajándékozott meg, mely előkészítette a talajt Stanislav Grof valószerűtlen pszichológiájának.
Enyhén megint elkapott a gépszíj, pedig azt hittem elég józan vagyok ahhoz, hogy ne lépjem át a határt. A Kedves hanghordozásából jöttem rá, hogy gond lehet. Határidő volt. Megint. Hetente adunk új verziót, úgyhogy minden hét tartogat egy határidőt, mely megcsonkítja a családdal töltött időt.
Történt egyszer, hogy egy Richard Dawkins-ra hallgató úriember gátlás nélkül kijelentette, hogy az ember lényegében a saját génjeinek a túlélőgépezete. Merthogy az nem úgy van, hogy apám és anyám génjeinek szerencsétlen konstellációjaképpen megszülettem és létezem, hanem sokkal inkább az az igazság, hogy a gének léteznek, és én mintegy melléktermékként vagyok aki vagyok.
Igen, lehet tudatos erőfeszítést hozni az egységes világszemlélet kialakítása érdekében. Wilber napi két-három könyvet fogyasztott éveken át, és közben papírfecnikre írta a kulcsfogalmakat, neveket. A tonnaszámra gyártott címkéket táblázatokba és fogalomtérképekbe szervezte,