A kvantumfizika legnagyobb hatását a természettudományok mellett a filozófiára gyakorolta. Az az elképzelés, hogy a megfigyelő és megfigyelt szoros ok-okozati egységet alkot, a hagyományos, newtoni fizikában eretnek tanításnak minősült volna.
A válasz röviden: nem. Bővebben: attól függ. Az előző bejegyzésben azt állítottam, hogy a lakásvásárlás nem befektetés. Az is elhangzott, hogy nem feltétlenül üdvös egy-két évtizedes lakáskölcsönt felvenni, anyagilag és biztonságilag kedvezőbb lehet, ha albérletben élünk, és kivárjuk, amíg lesz fedezetünk az adott ingatlanra.
Inamba száll a bátorságom, valahányszor anyagi természetű célt kell megfogalmaznom magamnak. Minden év elején felvázolom az év végi elvárt mérleget, azt az elvi megspórolt summát, mely előrelépésként fogható fel. Tudom, hogy a „még több pénz” elv nem működik: konkrét számokat kell magam előtt látnom ahhoz, hogy megvalósuljon a szándék.
Nem akarunk zavarni, hagyjuk, hogy kiheverje a fájdalmat, nem tolakodunk. Tapintatosan nem zaklatjuk idétlen kérdéseinkkel, de tulajdonképpen gőzünk nincs, hogy mi történik Vele. Kivonjuk magunkat a látóköréből, segítünk neki abban, hogy tényleg magára maradjon.
Életem legmeghatározóbb szakasza az időskor lesz. Ebben teljesen bizonyos vagyok. Ezt diktálja a karakterem, a gondolkodásmódom, a beállítottságom. Hatvanévesen majd visszatekintek a leírt életpályára, és látni fogom a történtek finalitását.
Nehezen szántam rá magam arra, hogy a cikksorozat utolsó témájáról is írjak. Az önmegvalósításról szóló legteljesebb és leggyakorlatibb vonatkozású tudáshalmaz mindenféleképpen a jóga különböző ágaihoz kapcsolható. Nincs még egy olyan átfogó és gyakorlati rendszer mint a jóga.
Mit kezdjek az életemmel? Mikor tegyem fel a kérdést, és mit válaszolhatok rá? Tudom irányítani a sorsomat? Ha igen, hogyan? Az emberek többsége ifjúkorában szembesül először a kérdés súlyával. A szülőktől való függetlenedéssel egyidőben szakmai és magánéleti irányvonalakat határozunk meg magunknak.
A jungiánus világkép taszított a pszichológia irányába. Erdély ipari városában, Brassóban küzdöttem az első félév végi vizsgákkal, amikor kezembe került a "Mélységeink ösvényein" c. analitikus pszichológiai tanulmánykötet.
A legszebb pszichológiai elméletek középpontjában az én-identitás és annak fejlődése áll. Az önmegvalósítás lágyabb értelmezése szerint az életünk során tipikus fejlődési fázisokon mehetünk végig.
Ha képesek vagyunk felismerni az adott életszakasz krízishelyzetét, és elég bátrak vagyunk ahhoz, hogy megéljük a szélsőségeket, nagy esélyünk van arra, hogy új én-minőséggel gazdagodjunk.
Az önmegvalósítás az ember ösztönös késztetése arra, hogy a benne rejlő képességeket a maga teljességében kifejezze és megélje. Lelki irányultságról van szó tehát, mely minimálisra csökkenti a pszichében lévő rendezetlenséget.