"A crescendo célja, hogy támpontokkal szolgáljon az önmegvalósítás rögös útján". Szép, lila köd. Ideje felvázolni azt, hogy mit értek önmegvalósítás alatt; tisztázni, hogy a számos értelmezési lehetőség közül melyiket tartom meghatározónak.
Annak eldöntése, hogy mihez kezdjek az életemmel, egyáltalán nem könnyű feladat. A legtöbb ember nem gondolkodik el arról, hogy milyen célok mentén élje le életét. Attól függetlenül, hogy meg szeretnénk határozni vagy sem életünk folyását, mindannyian valamilyen stratégiák mentén élünk.
Ismét megjelent, mint mindig, amikor nagy dolgok történnek velem. Fogászaton ültem, vártam a Kedvest. Nem egyedül jött: hozta az öccsét is, kinek széles válla kitöltötte a maradék teret. Fekete bőrdzsekije kiemelte széles hátát, irdatlan vállait, hangja a nagytestű bunkókat idézte.
A kitűzött célok elérésének legnagyobb akadálya a helytelen attitűdben rejlik. Amikor egy bizonyos célt tűzünk ki magunk elé, hajlunk arra, hogy a következőképpen fogalmazzunk:
A boldogság nem égből pottyan. Nem adatik, és nem Fortuna műve. A boldogság egyszer csak megjelenik, átéljük, majd tovaillan. Nem tűzhetjük ki célként, hiszen a boldogság nem körülhatárolható, közvetlenül nem ellenőrizhető és nem megvásárolható állapot.
Mi az önfegyelem? Bármi is legyen az, a ma embere nem bővelkedik benne . Ma már nem tartozik a legfontosabb erények közé, jóllehet a kiegyensúlyozott, harmonikus élet egyik lényegi feltétele éppen ezen képesség fejlesztésében rejlik.
Régóta motoszkál bennem a gondolat, hogy kellene egy igényes, átfogó önmegvalósításról szóló e-learning tananyagot készíteni. Néhány hete összeírtam a munkamenetre vonatkozó legfontosabb szempontokat. Következzen néhány ezzel kapcsolatos bevezető gondolat!
A nyári szünetnek vége. Próbálom visszarázni magam a hétköznapokba, egyelőre sikertelenül. Túl hosszú volt ez az egy hónap, túl sok minden történt ahhoz, hogy egy-két nap alatt ismét a régi legyek.
Összesereglett a legfontosabbakból álló csapat, villogott a vaku, kapkodtam a fejem, igyekeztem mindenhol ott lenni. Elhangzott a kérdés, kétszer. Kimondtuk a kimondhatatlant, egyszerűen, félreérthetetlenül.
A tanulmányi évek végeztével a tapasztalatlan pályakezdő többnyire hajlik a munka bármi áron morálra . Fogalma sincs arról, hogy mire képes, azt sem tudja elképzelni igazából, hogy az egyetemen felszedett elméleti ismereteket miképpen hasznosíthatja a továbbiakban. Ilyen körülmények között egyáltalán nem meglepő módon emberidegen környezetben találja magát.
"Az érzés újra érezni akar,
a gondolat újra gondolni akar,
a cselekedet újra cselekedni akar.
Ennyi az egész."
Popper Péter legsikerültebb műve minden bizonnyal "Az Istennel való sakkozás kockázata".