Individuáció II. – életünk dele
h, 2006-03-27 23:39
Az első részben felvázolt fejlődési ív tetőpontja a 35-40 év közé eső életszakasz, normális esetben erre az életkorra az egó megszilárdulása megtörtént, a karrier és a család kiteljesedése bekövetkezett. A szakmai lét megkövesedett, a gyerekek a jólmeghatározott mederben fejlődnek, az élettárssal való kapcsolat pedig kevés újdonságot tartogat már.
Így gondolom: ahogy az ember ma az álomban következtet, úgy következtetett az emberiség éber állapotban is sok-sok évezreden át: az elsõ causa, amelyre a szellem rábukkant, hogy megmagyarázzon valamit, mikor magyarázatra volt szü
Ismerd meg önmagad! – tompa szavak, steril jelentéssel bírnak abban a világban, mely gyógyszerek segítségével száműzi démonait.
Induljunk ki abból az alapfeltevésből, hogy van valamiféle irányultsága, sőt, célja létünknek. A születéstől az elmúlásig életünk egyetlenegy nagy ív mentén szerveződik, melynek felépítését és dinamikáját egymásnak feszülő pólusok határozzák meg.
"Az ilyen idő nagyszerű alkalom arra, hogy az ember magába nézzen: a hideg fénysugár, amit a nap úgy vetít minden teremtményre, mint irgalmatlan ítéletet, szememen keresztül belém hatol; az elszegényítő fény bensőmet megvilágítja.
Meggyőződésem, hogy a teljes élet megélésének feltétele az egyénben rejlő készségek kibontakoztatása . A tudatos fejlődés előmozdításához először is hinnünk kell abban, hogy van fejlődés . Másodszor fel kell tudnunk mérni, hogy a magunk számára ez mit jelent. Harmadszor pedig az így nyert tudásnak megfelelően kell berendeznünk életünket.

Franco Magniani 1934-ben született Pontitóban, Firenzétől 40 km-re lévő olasz faluban. 24 éves koráig tartózkodott szülőfalujában, majd hét év világjárás után letelepedett San Franciscóban.