Rendszerint legalább egy fél évre van szükségem, hogy egy jónak tartott szándékból kézzelfogható eredmény jöjjön létre . Akár az életemet meghatározó stratégiai döntésről van szó, akár egy üzleti ötletről, időbe telik, míg az életképes mém elég erőt gyűjt ahhoz, hogy képessé váljon időt és energiát kiszakítani belőlem.
Izzó tekintet, habzó száj, hirtelen összerakott mélyből feltörő indulatok. Jól irányzott cifra mondattöredékek, megugrott vérnyomásra utaló sötétvörös arc, sipákoló hang.
Következzen néhány ötlet arra vonatkozóan, hogy miként érdemes viszonyulni a dühtől tajtékozó főnökhöz.
A 20. század elején két szereplő dominálta a pszichológiát: Európában Freud, a tengeren túl pedig a patkány. Ilyen szellemi konjunktúrában az egzisztencialista filozófia pszichológiába való betüremkedése esélyt adott arra, hogy a lélektan tárgya ismét a lélek lehessen.
Dühös vagyok. A végtagjaimtól a fejtetőmig elönt a bizsergő erő: szétpattanok a feszültségtől. Csak most ne hagyd, hogy hatalmába kerítsen, fékezd magad egy percre, hogy visszahúzódjék láthatatlan rejtekébe a falat átütő kényszer! Itt egy pohár: csapd azt földhöz. Jobban jársz most egy szétpattant pohárral, mint két perc múlva egy törött ököllel.
Vannak emberek, akiknek egy-egy kritikus döntés meghozatala húsbavágó fájdalommal jár . A helyesnek ítélt út felvállalása helyett egy helyben toporognak remélve, hogy az idő megoldja dilemmájukat.
Tanácstalanul állnak a kereszteződésekben. Egyszerre két irányba nem indulhatnak, úgyhogy inkább egyik felé sem mozdulnak el.
"A gesztenyefa gyökerei pont a padom alatt mélyedtek a földbe. Már nem emlékeztem arra, hogy létezik egyáltalán olyan, hogy gyökér. Eltűntek a szavak és velük együtt eltűnt a dolgok jelentése, használata és eltűntek azok a gyengécske referencia pontok is melyeket az ember felületükön saját maga számára megjelölt.
Tavaszi éjszaka volt. Pizsamában róttam Kolozsvár Monostor negyedének macskaköves utcáját. Egyedül. Akkor még nem tudtam, hogy a vélt halálos kór helyett a lassan kialakuló asztmás tünetek hátterében az atkaürülékre való érzékenységem húzódik meg.
Van bennem egy kényszerítő erő, mely ha a megfelelő pályán haladok, lappangva várja, hogy félrelépjek. Ellátom a napi rutinba szerveződő feladatokat, évek telnek el úgy, hogy alapvetően helyénvalónak érzem a dolgok alakulását. Az eddigiek alapján úgy tűnik, hogy 3-4 éves ciklusokban szerveződik életem .
Minden szorongás végső forrása a megsemmisüléstől való félelem. Mindenki meghal egyszer, azt azonban nem látom magam előtt, hogy a magam nagyszerűségében megszűnjek létezni .
Nem lehet a létről a semmi hiányában fogalmat alkotni. Mindannyian meghalni születtünk. Mégis, a lelkem mélyén meg vagyok győződve arról, hogy én más vagyok.
Látómezőmet ívekben barázdálja vakfoltok tömege. Kicsiny, rakoncátlan, fényes pöttyök állnak össze rosszindulatú sávokká, hogy a szemem mozgásával harmonizálva lengjék be a teret. Foltokban nem látok.
Bal szemem jobb alsó sarkából bukkan elő olykor a kis fényes cérnaszál: megszoktam, optikai létem szerves részévé vált. Több mint egy évtizede jelent meg először.