A hatékony időmenedzsment nem bonyolult szoftvereket, hanem önismeretet, fegyelmet és tudást feltételez. Valósítsd meg céljaidat! Minden álmodat valóra válthatod még ma! - állítják a tengerentúli sikerkönyvek. Melyek ezek a célok? Tényleg egyértelmű, hogy mit akarsz elérni? Hogyan látod magad két év múlva? Összhangban van a kitűzött célod a benned lévő világképpel?
Amikor 1334-ben Margarethe Maultasch, Tirol hercegnője körülzárta Hochosterwitz várát Karintiában, nagyon jól tudta, hogy a várat, amely egy hihetetlenül magas sziklán trónolt a völgy felett, közvetlen támadással lehetetlen bevenni, csak egy hosszú ostrom bírhatja rá a behódolásra.
Felejtsük el egy pillanatra Monty Python-t és mélázzunk el azon, hogy mi az értelme létünknek! Milyen választ adnál a klasszikus kérdésre: miért élsz itt és most, honnan jöttél és merre tartasz? Nehéz szarkazmusmentes övezetben lereagálni a kérdést, túlságosan átfogó és nyomasztó ahhoz, hogy tömör mondatban választ adjunk rá. Nyeld le a torkodban felgyülemlett savanyúságot: most megmondom a megmondhatatlant.
Az akadémiai pszichológia absztrakt eredményei nem sokat jelentenek a hétköznapi boldogulás szemszögéből. Mire való a pszichológia ha nem arra, hogy a psziché kibontakoztatásában támpontként szolgáljon?
Van a pszichológiának egy ága, mely sikeresen megmenekítette a lélek fogalmát a tudomány számára.
Mi történik akkor, ha átlagemberek kezébe hatalom kerül? 1971 nyarán a Stanford Egyetemen 18 önkéntes egyetemistával két hetes börtönkísérletet terveztek. Két csoportot alakítottak ki véletlenszerűen: 9 börtönőrnek és 9 fogolynak kellett a "hagyományos" szerepeket eljátszaniuk.
A kísérletet 6 nap múlva leállították: ennyi idő elég volt ahhoz, hogy gyakorlatilag elszabaduljon a pokol.
Régóta tervezem, hogy írok egy beszámolót arról, hogy miként látja a világot egy korlátolt felfogóképességű egyén. Tömören, reflexiószerűen. Aztán nem írtam meg, mert tartottam az önbeteljesítő jóslat erejétől. Nevezzük önsanyargatásnak, az önérvényesítés hiányának, vagy egyszerűen tudatlanságnak azt, hogy most mégis szólok.
Egy kis fénylényelméleti fejtegetés következik. A beleim csavarodnak össze amikor angyalterapeuták és fénymunkások ellágyuló hangon ecsetelik Magyarország spirituális küldetését. Az indigó-gyerekek köztünk vannak, erőnek erejével tanítanak meg bennünket arra, hogy ismét fénylény-közeli állapotba kerüljünk. Erre kihegyezett tanácsadós, aurafotós, angyalbeszélgetős szakemberek puhítják megkövesedett lelkünket…
Bizonyára sok. Igazi amerikai sikertörténet az övé, Ő egy igazi amerikai csillag. No de mit lapul a csillogás hátterében?
"A legnagyobb félelmem, hogy ha Daniel Goleman-t nem bírálják fölül minél előbb, az érzelmi intelligencia teljes területét lejáratja" (Steve Hein: Critical Rewiev of Daniel Goleman)
1,52 x 1,1 méretű asztalon villog ez a nyavalya, folytonosan ég, perzseli a retinám, felemészti az agyam. Trónfosztott diktátorként utasítom ad hoc módon mindenféle értelmetlen dologra, állományt ide, állományt oda, állományt vissza, módosítás itt, megosztom, nem osztom meg, összetömörítem, kitömörítem, feldarabolom, összeillesztem, mindenféle perverz dolgot elmívelek vele, és nem érzem, hogy ez jól van így. Hiába noh, értem a szakma nyelvét, egész áldott nap vájkálok ebben a szagtalan áramköröktől bűzlő BIThalmazban, matatom a műanyag betűket, és rámtelepszik valami nyugtalan tunya érzés: lehetne ez másképpen is.
Ismét kiégett retinám egy darabkája, kit zavar?
Fromm-i adalék nemo "A tantra kétes hírnevének eredetei" c. bejegyzéséhez.