Oldott hangulatban zajlott az első nemzetközi Implab workshop. Verdikt: megérte ott lenni.
A mai nap az implicit jelenségekről szólt: a mesterséges nyelvtantól a tudattalan észlelés szubjektív méréséig számos érdekes előadást követhettünk végig az IBS épületében.
Punnyadok a megszokott sarokban, nézem a pixeleket, s nem gondolkodom. Lelkesen kalapálom a billentyűket, tologatom a dokumentumokat, kb. 10 emberrel csettelek párhuzamosan, óránként megírok öt e-mailt. Érinthetetlen vagyok.
A 20. Családterápiás Vándorgyűlésen volt egy előadás, melyet különösképpen izgatottan vártam. Kovács Miklós blogról tartott bemutatása már csak azért is rendkívül ígéretesnek tűnt, mert kíváncsi voltam arra, hogy miként fest ez a még meglehetősen zavaros műfaj egy családterapeuta szemszögéből.
A tegnap délután a kezembe akadt Vekerdy Tamás Lélek-jelenlét c. könyve, s nagy élvezettel lapoztam végig reggeli tűnődéseit. "A fiatalság kultusza – az öregedés dicsérete" szösszenetében írja:
Honnan ered az idegtudományra épülő tudat fogalma? Miért olyan népszerű az a gondolat, hogy a viselkedés hátterében csak és kizárólag agyi működések állnak? Ki a kognitív idegtudomány szemléletének legmeghatározóbb alakja?
A tudatosság a legnehezebben értelmezhető témák egyike. A bejegyzéssorozatban a teljesség igénye nélkül összefoglalom a legfontosabb tudatra vonatkozó szempontokat, elméleteket.
A tudatosság vizsgálata az egyik legnagyobb kihívás a kognitív tudomány számára. A filozófiatörténet makacs problémájának újjáéledéséről van szó: a test-elme kettőség dilemmájáról.
A legtöbb szellemi út végső célként valamiféle transzcendens létformát nevez meg. A buddhizmustól a jógáig a hirdetett tan lényegi tétele az egó meghaladása, transzcendentálása, a világgal való misztikus egyesülés. Mind Jung, mind Maslow rámutatott arra, hogy a legtöbb ember számára a transzperszonális tudatállapotok csakis az identitás, a valódi én kibontakoztatása után válnak elérhetővé.
Ma is megkérdeztek. Valahogy megérzik rajtam, hogy potenciális hívő vagyok. A mélyreható szemkontaktust követően a kezembe nyomtak egy rövid Mennyei útmutatót, majd felvilágosítottak:
Az első részben felvázolt fejlődési ív tetőpontja a 35-40 év közé eső életszakasz, normális esetben erre az életkorra az egó megszilárdulása megtörtént, a karrier és a család kiteljesedése bekövetkezett. A szakmai lét megkövesedett, a gyerekek a jólmeghatározott mederben fejlődnek, az élettárssal való kapcsolat pedig kevés újdonságot tartogat már.
Így gondolom: ahogy az ember ma az álomban következtet, úgy következtetett az emberiség éber állapotban is sok-sok évezreden át: az elsõ causa, amelyre a szellem rábukkant, hogy megmagyarázzon valamit, mikor magyarázatra volt szü