A halál pszichológiája – I. A kiválasztott
sze, 2006-05-03 21:48 19 hozzászólás
Minden szorongás végső forrása a megsemmisüléstől való félelem. Mindenki meghal egyszer, azt azonban nem látom magam előtt, hogy a magam nagyszerűségében megszűnjek létezni .
Nem lehet a létről a semmi hiányában fogalmat alkotni. Mindannyian meghalni születtünk. Mégis, a lelkem mélyén meg vagyok győződve arról, hogy én más vagyok.
Látómezőmet ívekben barázdálja vakfoltok tömege. Kicsiny, rakoncátlan, fényes pöttyök állnak össze rosszindulatú sávokká, hogy a szemem mozgásával harmonizálva lengjék be a teret. Foltokban nem látok.
Oldott hangulatban zajlott az első nemzetközi Implab workshop. Verdikt: megérte ott lenni.
A 

A tudatosság a legnehezebben értelmezhető témák egyike. A bejegyzéssorozatban a teljesség igénye nélkül összefoglalom a legfontosabb tudatra vonatkozó szempontokat, elméleteket.
A legtöbb szellemi út végső célként valamiféle transzcendens létformát nevez meg. A buddhizmustól a jógáig a hirdetett tan lényegi tétele az egó meghaladása, transzcendentálása, a világgal való misztikus egyesülés. Mind Jung, mind Maslow rámutatott arra, hogy a legtöbb ember számára a transzperszonális tudatállapotok csakis az identitás, a valódi én kibontakoztatása után válnak elérhetővé.
Ma is megkérdeztek. Valahogy megérzik rajtam, hogy potenciális hívő vagyok. A mélyreható szemkontaktust követően a kezembe nyomtak egy rövid Mennyei útmutatót, majd felvilágosítottak: