Individuáció III. – első lépésként építsünk egót!
cs, 2006-03-30 09:00 12 hozzászólás
A legtöbb szellemi út végső célként valamiféle transzcendens létformát nevez meg. A buddhizmustól a jógáig a hirdetett tan lényegi tétele az egó meghaladása, transzcendentálása, a világgal való misztikus egyesülés. Mind Jung, mind Maslow rámutatott arra, hogy a legtöbb ember számára a transzperszonális tudatállapotok csakis az identitás, a valódi én kibontakoztatása után válnak elérhetővé.
Meg kell erősítenünk az egónkat, hogy a belső tartalmak megismerése során felszabaduló élmény ne morzsolja szét az Én határait.
Mi történik akkor, ha egy fejletlen személyiség transzcendálódna? Következzen Alfréd története, mely rázósan indul, de végül minden jóra fordul!
Alfréd megvilágosodna
Alfréd gyakran ábrándozik arról, hogy a hátha jóga segítségével egyszer – s mindenkorra felszabadul a földi kötöttségek alól. 17 éves, két éve vegetariánus, eltökélt szándéka, hogy négy éven belül megvilágosodik. 14 évesen olvasta az első Hargitai Károly könyvet valamilyen UFO-inváziós témában, melyet követően néhány hónap leforgása alatt többször elrabolták holmi űrlények. Egyedüli dilemmája az volt, hogy zsarnokai melyik Galaxisból valók.
Egy alkalommal térdfájásra ébredt; a makacs, lüktető érzés napokig nem múlt el. Ez idő alatt a sejtés meggyőződéssé duzzadt: igen, tényleg beültethették a microchipet a lábába, s csak azért nem emlékszik minderre, mert törölték memóriájából az élményt.
Egy kis idő múlva Alfréd ejtette az UFO-s témát, s miközben egykori barátai a labdát rúgták naphosszat, rábukkant élete könyvére, a diadalmas jógára. Az olvasottaktól felbuzdulva néhány hét leforgása alatt végignyálazta az Édesvíz teljes irodalmát. Mostmár tudta, hogy mi a cél, világosan látta, hogy az Egó szétroppantásával eléri a jógik legfelsőbb megvalósítását: a földi kötelékektől való felszabadulást. A végtelen bölcsesség nyugalma telepedett gesztusaira, viselkedésére, a kiválasztottság biztos tudatában végezte el napi sadhanáját.
Minden jóra fordul
A történet szépsége abból fakad, hogy Alfrédnak minden rendkívül símán ment. Ha UFO volt a téma, akkor űrlényekkel, ha jóga, akkor megvilágosodással, ha ezotéria akkor vízállásjelentéssel foglalkozott. Szívvel-lélekkel, ahogy egy kamaszhoz illik. És ez így van jól. Mert Alfrédról tudni kell, hogy mielőtt betöltötte volna a húszat, a környék legbőszebb ateistájává lett.
Új hozzászólás
Hozzászólások
Végülis igaz, nem az a jó fordulat, hogy ateistává lett, hanem az, hogy ezen fordulat révén
Alfréd esetében meglátásom szerint kifejezetten pozitív fejlemény lehet ez a nézőpontváltás: az ateista attitűd többnyire sok kérdőjelt és egy jó adag szkepticizmust von magával; a személyiség kibontakoztatásában ennek nagy szerepe lehet.
Persze nyitott vagyok más folytatásra is...
Hát bizonyára nem a magasabbrendű értelem szereti a bonyolult mondatokat... :)) de igyekszem noh, próbálok egyszerűsíteni, ahol tudok, egyelőre nehezen megy!
Jogosnak érzem a felvetésed! Tényleg nem szerencsés az egó megerősítéséről beszélni, sokkal jobban hangzik és pontosabb megfogalmazás a megszilárdulás.
Maslow felfogását szerintem meglehetősen leegyszerűsített formában hintették el a köztudatban. Az orrvérzésig ismételgetett szükséglet-piramis merev struktúráját ő maga nem hirdette, az utókorban ragadt meg hibásan. Az előadásait olvasva ez a benyomásom erről...
Ajánlom figyelmedbe Maslow: "A lét pszichológiája felé" c. könyvét, szerintem kíváló! Alapvetően két egzisztencialista elvből indul ki: a "D" és a "B" típusú szükségletekből. Az előbbi a deficiency alapján hiány-, az utóbbi pedig a "beign" alapján a létszükségletet jelöli. Ezekből származtatja a köztudatban is elterjedt 5 alapszintet, ezeket azonban sokkal szövevényesebben és dinamikusabban írja le, mint ahogyan az utókor lefesti... Szóval Maslow nem állítja azt egy percig sem, hogy amíg nem zabálhatsz rendesen, addig nem alkotsz; sokkal inkább laza összefüggéseket vázol fel, dinamikai egymásbafonódásokat.
Az enneagram és a Maslow-i motivációs elméletet valóban hasznos lenne egymás mellé rakni! Nagyon jó ötlet... :)
Dani, mit gondolsz a transzcendencia-keresést megelőző fázisról: az egó földeléséről? Az általad adott definíciót ha összevetjük a fenti elképzeléssel, akkor lényegében azt állíthatjuk, hogy mindenekelőtt azonosulnunk kell a cselekedeteinkkel, azaz tulajdonképpen úgy-ahogy bele kell feledkeznünk az élményeinkbe, a tapasztalatainkba. A magzati- és csecsemőkor alatt pontosan ezt az azonosulást kezdjük megtanulni. Kezdetben az anyával, később a család többi tagjával, majd a tágabb környezetünkkel.
Azt állítom, hogy a transzcendens minősége csak egy jól kifejlett "azonosulási rendszerrel" rendelkező egyénben tud kibontakozni a maga teljességében.
A kamaszkor és az életközép időszakában különösen nyitottá válunk a spiritualitás felé; nem mindegy azonban, hogy ebben a fázisban milyen szinten bontakoztattuk ki egónkat. Egyszerű meglátásom van erre vonatkozóan: csak akkor transzcendentálj, ha van mit.
Mit gondolsz erről?
Hhááháháháhháááháhá!
Hát ez nagyon tetszik! A bősz ateistává vált!
Ez után már csak 1 következő lépés van (ha szerencséje van Alfrédunknak):
Pávává válik!
Hajrá Alfréd!