Ismét merészet léptem, és sokkal jobban érzem magam így. Felhagytam a nagycéges léttel, hogy saját lábon folytassam azt, amit egy bő esztendővel korábban félbehagytam. Mamutnál dolgozni jó, de legfőképpen kényelmes és biztonságos. Az elmúlt időszakban két út körvonalazódott előttem, mely egymással ellentétesnek tűnő értékeket és életfilozofiát feltételez.

Az egyik a klasszikus karrierépítős út, a nagyvállalati alkalmazott útja, mely stabil talajt kínál, cserében nem túl nagy mozgásteret biztosít. Ma fejlesztőként, holnap tanácsadóként, holnapután senior tanácsadóként, öt éven belül vezető fejlesztőként, azt követően pedig esetleg projektvezetőként, vagy üzletág vezetőként, apró lépésekben lehet megmászni a kártyavárat, mely egyik pillanatról a másikra összeomolhat.

A másik út a Bolha útja: a valamilyen szakterületen jártas egyéni vállalkozóé, aki folyamatosan építi a portfólióját, hogy ezáltal stabil ügyfélkört tudhasson magának, mely megélhetést biztosít számára.

A Mamut árnyékában

Ha nagycégénél dolgozom, tudatosítanom kell azt, hogy a biztosnak hitt létem egyik napról a másikra semmivé válhat, és akkor csupaszon, mindenféle támasz nélkül kell ismét megtalálnom a helyem a piacon. Fontos tehát időről időre feltennem magamnak a kérdést, hogy milyen területeken rendelkezem olyan komparatív előnnyel, mely a piacon értéket képvisel? Mennyi időm megy el fölöslegesen a Mamut nagy testének tisztogatásával: adminisztratív tevékenységekre, aktatologatásra, rosszul szervezett mítingekre, ügyfélmasszírozásra? A fizetésen kívül milyen más motivátorok miatt érdemes szolgálnom a Mamutot? Hány esztendeig fogok ugyanannak a Mamutnak az árnyékában élni?

Két féle stratégiával élhetek, ha van valamiféle szakmai fejlődéspálya a fejemben: kihasználhatom a Mamut nagyságát arra, hogy árnyékában meghúzódva időm nagyrészét a szakmai fejlődésemre fordítsam. Olyan feladatokat vállalok, melyek lehetővé teszik azt, hogy nap mint nap új és új cikkeket, könyveket, blogokat olvassak, eljárjak konferenciákra, és publikáljak a témában, míg eléggé ismertté válok az adott területen. Ez a Mamutnak is jó, hiszen számára is fontos az, hogy jó emberek képviseljék a szakmát, melyre üzletét alapozni kívánja. Ha ezt az utat követem, nem érhet nagy baj ha hirtelen megszűnik az állásom, hiszen van egy szakmai terület, melynek a tudója vagyok, és melyet máshol is értékesíteni tudok.

A másik stratégia a Mamut megvilágított oldalán érvényesül: félretéve a szakmát arra fókuszálok, hogy menedzsment feladatokat lássak el, üzletet építsek, ügyfelekkel tartsam a kapcsolatot, és stratégiailag egyre fontosabb szerepet töltsek be a cég életében. Látható pozícióban vagyok, egyre jobb lehetőségekkel kínálnak meg, a fizetésem is jobban emelkedik, mint az árnyékban ügyködő kollégámnak. Önbizalmam ezzel egyidőben egyre nagyobb lesz, így aligha veszem észre, hogy a szakmai felkészültségem egyre elavultabbá válik, így gyakorlatilag egyáltalán nem tudok létezni az árnyékban ülő kollégám segítsége nélkül. Láttam már ilyen stratégiával érvényesülő középvezetőt mélyre zuhanni úgy, hogy utána hónapokig nem tudott elhelyezkedni sehol.

Ha Mamutnál dolgozol, keresd az árnyékos oldalt, mert az sokkal biztosabb jövőt jelenthet számodra.

Bolhalét

Az én neveltetésem is a múlt csökevénye volt, s egyáltalán nem készített föl a leendő bolhalétemre. Meggyőződésem, hogy a nagy többség számára ez az egyetlen lehetőség. Életünknek legalább egy részében bolhaként – ha úgy tetszik, szabadúszó színészként – kell élnünk. Mivel a nagyvállalatok a vagyonukat egyénekbe fogják fektetni, s abba, ami az egyének fejében van, idővel még az elefántokra is úgy tekinthetünk, mint számtalan Bolha összességére, ami mindenesetre sokkal egészségesebb kép, mint a részlegek tulajdonában álló „emberi erőforrás” képe. (Handy Charles: Az elefánt és a bolha).

12 éves voltam, amikor Ceausescut kivégezték. Addig egy olyan világban éltem, melynek értékrendje, morálja, nevelésről alkotott felfogása maradandó szorongást, félelmet és görcsöket oltott belém. A szülői védőburának köszönhetem, hogy ma nem egy pszichikailag félszeg emberként élem hétköznapjaimat. A szülői oltalom azonban nem tudott megvédeni attól a fertőtől, amit az iskolai közeg jelentett számomra. A mai napig keresem azt a közeget, ahol gyermekeim pontosan az ellentétét tapasztalhatják meg annak, amit én éltem át kisiskolás koromban.

Outsourcing Magyarországon

A munkaerő kihelyezés (outsourcing) soha nem látott méreteket öltött Magyarországon. Az elmúlt évben több nagyvállalatnál is tapasztaltam, hogy szívesebben foglalkoztatnak projekt alapon szerződő alvállalkozókat, mert olcsóbb, mint saját belsős munkaerőt ráállítani az adott munkáara. Paradox módon a foglalkoztatott külsős munkaerő olykor akár a többszörösét is megkeresi a megbízó belsős munkatársnál, és ez nyilván nem azért alakul így, mert nem akarják jutalmazni az alkalmazottakat. Jobban megéri ez a konstrukció, kevesebb a kockázat, hiszen projekt alapon kifejezhető az alvállalkozói költség, míg a belsős munkatársat akkor is fizetni kell, ha nem produktív feladattal foglalkozik.

Egymásrautaltság

A Mamut képes megszerezni azt a nagy kaliberű munkát, melyet a Bolha nem. A Bolhák képesek eleget tenni azoknak a szakmai kihívásoknak, melynek a Mamut nem, így könnyen belátható, hogy a Mamut Bolha nélkül, a Bolha pedig Mamut nélkül nem tud boldogulni. Bolhának lenni akkor jó, ha van Mamut a láthatáron. Mamutnak lenni akkor jó, ha vannak szabadon értékes Bolhák, kikre lehet számítani. Mindkét székben ültem már.

Most ismét Bolha vagyok, kövér, leterhelt Bolha.