Mi a testen kívüli élmény?
cs, 2007-08-02 07:50 17 hozzászólásA testen kívüli élmény megnevezés kifejezetten az ezoterikus irodalomban szerepel, pragmatikusabb közegben tudatos álomként emlegetik. A hátam borsózik azoktól az édesvíz könyvektől, ahol a testen kívüli élményt ábrándozásként, álmodozásként írják le.
Gombamód szaporodnak az élménybeszámolók, melyeknek meglátásom szerint az égvilágon semmi közük az autentikus TKÉ élményszerűséghez. Az alábbiakban felvázolom a TKÉ-ről alkotott álláspontomat.
Az első testen kívüli élmények rendszerint halálfélelemmel, egzisztenciális rettegéssel járnak együtt. A szenvedő alanynak szembesülnie kell azzal, hogy a stabil pontnak hitt test nem az, aminek gondolta. Virtuális térben mozog, melyben nem érzi az évtizedek óta kifejlődött testséma és énkép stabil referenciáját. Amíg meg nem szokja az új körülményeket, ez többnyire pánikot, sokkot okoz, melyet egyáltalán nem könnyű feldolgozni.
A testen kívüli élmény virtuális tere
A Testen kívüli élmény egyáltalán nem biztos, hogy ténylegesen testenkívüliséget jelent. Ezt érdemes mindenekelőtt leszögezni, mert itt húzódik az ezoterikus maszlag egyik legnagyobb tévedése. Az az élmény, hogy a testünktől különállónak észleljük magunkat, nem jelenti azt, hogy tényleg különállóak vagyunk tőle.
Tudnunk kell azt, hogy ma már a testen kívüli élményeket laboratóriumi körülmények között kutatják, nem kevés sikerrel. A testen kívüli élmény a tudatos álmodásnak egy speciális válfajának is tekinthető. Az ébrenlétből az alvásba való "átbillenést" sajátos neurológiai folyamatok kísérik. Tömören arról van szó, hogy a külvilág felé irányított érzékszervek az alvás során befelé fordulnak. Ezáltal minden belső élmény külsővé válik, amit belső, szubjektív érzésként élünk meg nappal, azt éjszaka külső valóságként érzékeljük. A testen kívüli élmény egy olyan alvási állapot, melynek során az ébrenléti tudatállapot nem szűnik meg.
Egyik finnországi pszichológus álomkutató ismerősöm mesélt olyan kutatásokról, melyek során egyes kérgi zónákat ingereltek speciális eszközökkel, melynek során a kísérleti személynek az az érzése támadt, hogy a testétől különálló térben lebeg. A TKÉ minden bizonnyal a testsémával és testkép reprezentációval összefüggő kognitív folyamatokkal kapcsolható össze.
A TKÉ-t tehát sajátos neurológiai folyamatok kísérik. Ez azt jelenti, hogy ha beavatkozunk az idegrendszeri működésekbe, képesek vagyunk TKÉ-t létrehozni. Az idegrendszeri folyamatok tehát összefüggnek a TKÉ-vel, ami persze nem jelenti azt, hogy nincs testen kívüliség, csak annyit jelent, hogy az idegrendszer kapcsolatban áll azzal az élménnyel, amit átélünk. Egyáltalán nem bizonyos, hogy az idegrendszer okozza az élményt, az biztos azonban, hogy sajátos neurológiai folyamatok kísérik az azt. Ezt nagyon fontos leszögeznünk, ha foglalkozunk a témával. Itt húzódik a legtöbb logikai tévedés, amivel mindeddig találkoztam. Tisztán látnunk kell azt, hogy a TKÉ nem igazolja az asztrális világok létét. Nem igazolja azt, hogy a fizikai világ mögött van egy valamilyen éteri közeg, melyben a „szellemi testünk” bolyong. Persze azt sem igazolja, hogy nincs ilyen „szellemi közeg”, tulajdonképpen nem igazol semmit ebben a vonatkozásban. Ez teljes mértékben világnézeti probléma, filozófiai kérdés. Nem hiszek annak az érvelésnek, hogy van élet a halálon túl, mert láttam felülről a testemet, mert hamis logikára épül.
Tudatos álom vs. testen kívüli élmény
Sokan érvelnek amellett, hogy a tudatos álom és a testen kívüli élmény egymástól különböző jelenség. Nem értek ezzel egyet. Úgy gondolom, hogy a testen kívüli élmény egy "magasabbrendű" tudatos álomként fogható fel, melynek során tudatállapotunk nagyon megközelíti az ébrenléti tudatállapotot. A testen kívüli élményre jellemző az az intenzív benyomás, hogy az alvó fizikai testünktől különböző létdimenzióban vagyunk. Úgy gondolom, hogy ezt a kérdést a tudomány nem fogja soha eldönteni, mert természettudományos módszerekkel nem vizsgálható. Ez filozófiai probléma. Azt az ősrégi kérdést feszegeti, hogy többek vagyunk-e az anyagnál, hogy létezik-e fizikai testen túli létforma, vagy sem. Azok az élménybeszámolók, melyek szilárd meggyőződéssel állítják, hogy márpedig létezik a testen kívüliség, azaz a testen kívüli élmény valóban azt jelenti, hogy kilépünk a testünkből, nem számolnak a mai neurológiai kutatások eredményeivel. Tudok olyan kutatásról, melynek során az agy speciális zónáinak az ingerlésével képesek voltak a kísérleti személyben testenkívüli élmény hallucinációját kelteni. Ez persze semmit nem mond arról, hogy van-e asztrális világ, vagy sincs, egyszerűen csak arra mutat rá, hogy kapcsolat van a testenkívüli élmény és az agyi folyamataink között.
Új hozzászólás
Hozzászólások
Szia! Nagyon örülök ennek az írásnak, és annak is, hogy vannak, akik tudományosan közelítik meg a testen kívüli élményeket, és nem kapcsolják össze automatikusan az asztrális világokban való hittel. Szerintem érdemes kutatni, kísérletezni ebben az irányban, mert ezek a "szokatlan" élmények sok titkot árulhatnak el az agy és az érzékelés működéséről.
Érdekes amit írsz, de az hogy az agy fontos szerepet játszik a testen kívülé élményben az számomra nem újdonság, hiszen ez az érzékeny műszer irányit mindent ami a testünkben zajlik. Sok helyen olvasni és látni lehet az agy ingerlésének hatásait, de mi van akkor, ha ezek a részek úgy működnek mint a kapu, aki kellőképpen gyakorolja annak bármikor megnyílik, aki meg nem annak műszerekre van szüksége.Sajnos mindez csak találgatás, de én úgy érzem, hogy az embernek szüksége van arra, hogy többnek gondolja magát mint ami. Tulajdonképpen minden csak hit kérdése, ha az embert az ebben való hit boldoggá teszi akkor senkinek nincs joga lerombolni ezt a hitet, mert az a legfontosabb a világon hogy elfogadjuk olyannak a másikat amilyen!
Itt olyan kemény állítások hangzanak el, mint pl. "Az az élmény, hogy a testünktől különállónak észleljük magunkat, nem jelenti azt, hogy tényleg különállóak vagyunk tőle." Meg még van egy pár. Mire alapozva ezeket így, kijelentő módban? Arra, hogy laboratóriumban kutatják a jelenséget "nem kevés sikerrel"? Mi itt a siker? Hogy előidéztek egy élményt amit hallucinációnak taksáltak? OMFG. Szóval hosszas kemény munka eredményeképp kiderült, hogy talán létezik a jelenség, amit egyelőre munkahipotézis gyanánt hallucinációként definiálunk.
Egyébként a téma nem rossz.
az, hogy egy élmény vagy bármilyen lelki folyamat előidézhető mesterségesen, semmit nem mond el a dologról, nem bizonyítja, hogy nem jöhet létre egészen más okból és más módon is.. ezt hinni (sic) a tudományoskodó dumához képest óriási logikai bukfenc. egyoldalú, manipulatív írás.
nem0, attól tartok, hogy félreértettél.
Kérlek olvasd el mégegyszer: "Az idegrendszeri folyamatok tehát összefüggnek a TKÉ-vel, ami persze nem jelenti azt, hogy nincs testen kívüliség, csak annyit jelent, hogy az idegrendszer kapcsolatban áll azzal az élménnyel, amit átélünk."
idegrendszerileg megfigyelhető, hogy akit fejbevágnak, csillagokat lát, ebből következik, hogy amiket az égbolton látunk, nem csillagok, hanem valójában csak beütöttük a fejünket :)
Másodjára elolvasva ugyan nem emlékszem, hogy a kiemelt részek eredetileg is benne voltak, vagy csak a kommentek hatására lettek beszúrva/kiemelve, de megvédeném a cikket, Kulcsi sehol nem állítja, hogy csak mesterségesen állhat elő a jelenség vagy hogy nem lehet rá más magyarázat. Az, hogy az idegrendszer stimulálásával előidézhető, arra enged következtetni, hogy a jelenség kapcsolatban van az idegrendszerrel, pontosan ennyit állít az írás, ez pedig szerintem teljesen helytálló.
Utólag emeltem ki a részeket...
Egyébként személyes meggyőződésem, hogy az, amit az ezoterikus irodalom asztrális világnak hív, az lényegében a pszichénk kifordítva. Elalváskor az érzékszerveink befelé fordulnak, ezáltal a belső tartalmak külsővé válnak, azaz egy nagyon gazdag világban találjuk magunkat. Aki átélt már TKÉ-t, vagy tudatos álmot, az tudja, hogy miről beszélek. Nos, ez a "kifordultság" eredményezi azt a gazdag világot, amit sokan párhuzamos dimenziónak mondanak.
Jung óta tudjuk, hogy a személyes jellegű, zárt, belső világon túl létezik egy külső, "megosztott", azaz kollektív rész is. Ha ezt figyelembe vesszük, akkor az álomvilág tényleg egyfajta külső asztrális világként is értelmezhető.
Az ezoterikus irodalom objektív térként fogja fel ezt a közeget, a pragmatikusabb megközelítések sokkal inkább az elme szüleményének tartják. Mindkettő igaz lehet, ez világnézeti kérdés.
hátnemtom, nekem ez a "Jung óta tudjuk" szöveg is kicsit uri geller óta tudjuk... világnézeti duma
Minek beszélni testen kívüli élményről, mikor az emberek nagy része még a testen belülieket sem érti?!
Persze ez csak költői kérdés, mert a téma igazán érdekes. Kiváncsi lennék, Kulcsi neked volt-e már ilyen élményed? És azok miképpen értek téged?
Az írásod sorai közt keresem a választ, de nem találom.
Egyik TKÉ élményemről írtam egy előző bejegyzésemben: Önmegvalósítás IV. - Individuáció
Szia Zsolt,
ajánlom Harry Hunt: Multiplicity of Dreams című könyvét, ebben ír a testen kívüli élmény és az álmodás jelenségéről. Ő az álmodást a vizuális-kinesztetikus intelligencia egy speciális formájának tekinti. Persze ez így elég üresen cseng, de a könyvében elég jókat ír erről, sok kulturantropológiai kitekintéssel. De Bárdos György biológus is írt a TKE-ről, új könyvében, de azt még nem olvastam. Mindenesetre jó a bejegyzés. Egyébként lehetne vizsgálni, hogy ilyenkor "tényleg" testen kívül vagyunk-e, amennyiben tudnánk kontrollálni, hogy az alvónk, parancsszóra, (hehe) elhagyja a testét. Ekkor csak el kéne helyezni az alvó szobájában valami új, figyelemre méltó tárgyat, majd mielőtt felébredt (és visszatért a testébe) kivinni onnan. Ha valóban a teste fölött lebegett, akkor látnia kellett a tárgyat. Persze erre még mindig lehet azt mondani, hogy egy egészen másik dimenzióból szemlélte a testét, és nem pusztán a plafonról, hanem spirito-ko(z)mikus magasságból szemlélte földi testét...
Szia Péter,
örülök, hogy hozzászóltál a témához! Harry Hunt azonos című cikke itt található. Valóban érdemes elolvasni...
Tudatos álmodással kapcsolatosan a legjobb cikkek szerintem Stephen LaBerge és Lynne Levitan tollából erednek: http://www.lucidity.com. A tudatos álmodás és testenkívüli élmény összehasonlításáról írt cikküket a következő sorokkal zárják:
igen Éva, egyetértek Veled, a testenkívüliség kapcsán azonban érdemes ezt kiemelni, mert sokan a testen kívüli lét erős érveként kezelik a TKÉ-t.
Kifejtenéd bővebben, hogy mit értesz ez alatt?
Kedves Kulcsi!
Nem akarom megcáfolni az irásod a TKÈval és a tudatos álmokkal kapcsolatos nézeted miatt. Ez a te véleményed(talán megtapsztalásod)
De szivesen látnálak a honlapomon, hogy megismerd az én nézöpontomat is ezzel kapcsolatban. Söt sok mindenröl el is tudnánk beszélgetni pl a forumon.
Kuppán Tibor
http://asztralutazas.lapunk.hu/
Még egy rivid hozzászólás. A testen kivüli élményeket sokan helytelenül értelmezik.
Nos a meghatározásom a honlapomról.
Mit nevezünk testen kívüli élményeknek? TKÉ
Egy olyan tudatállapot létrejöttét, amikor az asztráltest elhagyja a fizikai testet. Az éber tudat ideiglenesen elszakad a fizikai testtől, amely egy önmagunk által létrehozott transzállapotban történik meg.Ez a transzállapot lehet az alvás folyamata vagy egy általunk létrehozott nyugalmi állapot. Ezek alapján a testen kívüli élményeknek (röviden TKÉ) két fő fajtáját különböztetjük meg.A spontán és a tudatos TKÉ-t.
Az elme lecsendesítése utáni lépés, a transzállapot elérése. A transzállapot elérése annyit jelent, hogy a fizikai test elalszik, miközben az elme éber marad. Hogy előidézzük ezt az állapotot, némi gyakorlásra van szükség, és arra, hogy sikeresen ellazítsuk a fizikai testet, majd pedig megtisztítsuk az elmét. A mély relaxáció elérése és a gondolatok megtisztítása után a következő lépés tehát a „mentális esés" előidézése, amely technika egyfajta katalizátorként játszik szerepet a transzindukció folyamatában. Miután egy megfelelő szintű transzállapotot elértünk, egy kilépő technikára van szükség, ami az asztráltest fizikai testből való kilépését segíti elő. Erre rengeteg módszer létezik, s a személy saját ízlése szerint választhatja ki a neki leginkább megfelelőt.
Egy kilépő technika egyszerűen csak a fizikai testen kívülre helyezi a tudatot, és ezzel elösegiti az asztráltest megalkotását. A tiszta elme elengedhetetlen ilyenkor, mert ellenkező esetben a kísérlet nagy valószínűséggel kudarcba fullad. Szintén fontos a teljes koncentráció. Sok egyén olyannak látja az asztrális testét az elszakadás után, mint amilyen a valódi fizikai teste. Vita folyik arról, hogy szükségünk van-e testre az asztrális térben. A legtöbb projektálónak van teste az asztrál térben is, ami úgy néz ki, mint a fizikai test, de e látszólagos test csak arra szolgál, hogy a segítségével megtanuljunk mozogni az asztrál térben. Néhányan azt tapasztalták, hogy bizonyos számú projekció után az asztráltest eltűnik, és csak a tudat marad meg, amely valójában bármilyen formát felvehetne.De a gyakorlatban mindig rendelkezünk az asztrális testünkkel, ami a fizkai test formájával megegyezö.
Az asztrális látás az asztrális projekció egy olyan része, amit nem teljesen értenek. Sokan azt mondják, hogy az elméjükkel látnak projekció közben. Mások arról számolnak be, hogy az asztrális látás olyan, mint a normális fizikai látás, néhány apróbb módosítással. Az asztrális látás a harmadik szemünkkel (homlokcsakra) történik.Ez a csakránk képes a látásra, hallásra és az érzékelésre. A kommunikáció pedig mentális (gondolati) formában történik.
A jelenlegi tudás a TKÉ-röl még gyerekcipőben jár. A fizikai világból az ember számára még mindig sok minden nagyon rejtélyesnek tűnik, az testelhagyást is beleértve. Minden új tapasztalattal egyre nagyobb és nagyobb tudásra teszünk szert ezen a területen is. Lassan megértünk egyes dolgokat, de mindig akad egy újabb megoldásra váró talány. Még mindig rengeteg felfedezni való vár ránk odakinn az asztrál térben.
Kuppán Tibor
38 éves fiatal Nő vagyok. Életem eddigi során 2-szer fordult elő testen kívüli élményem. Hiszem és tudom, teljes tiszta elmével emlékszem minden pillanatra ami,és ahogy történt.Hiszem és bizton tudom ,hogy a test-lélek -szellem harmóniája az ami összességében vagyunk.
Amikor először történt 21 éves voltam nem akartam élni,el voltam keseredve sorsom miatt ( amit e földi létre vállaltam )
Nem kívántam a fizikai testem ,a lelki fájdalmamat és semmit sem amit a földi lét nyújtott Nekem. Akkoriban még éretlen gyermek fejjel gondoltam arra mi lehet mindazon túl IGAZÁN ,ami túl van a matérián. Nem szeretnék ellentmondásba keveredni,de mindig is szerettem Jézust és a mai napig szeretem !!! Nélküle ma s em élném túl a napot,és a holnapot sem!
Arra lettem figyelmes,hogy fent vagyok a szobám legtetején és jééé,onnan látom,hogy alszok. Ahogy mindig is szoktam aludni,oldalra fordulva és a paplan nyakig felhúzva rám,csak a szép fekete hajam mutatkozott alatta. Azt követően iszonyuan megijedtem,mert felfogtam Én nem is a testem ben vagyok és ott kéne lennem. Folyamatosan annyit mondogattam "vissza kell mennem,vissza kell mennem és szinte hasból erőlködtem!!! Vissza kell mennem...nem szeretnék itt maradni a testemet akarom !!! És visszamehettem,azonnal felkeltem a villanyt felkapcsoltam és éjfél elött 2 perccel volt. Csak ültem az ágyam szélén...és TUDOM,HOGY EZ NEM ÁLOM VOLT CSUPÁN !
Sokat elmélkedtem hajnalig...és akkor értettem meg igazán ,hogy miért is kell a földre születnünk ( születnem )Hálás voltam Jézusnak ,hogy vissza engedett a testembe és megnyugodtam !!!Akkor először elkezdtem elfogadni a külsőmet és tán az életemet ,sorsomat is úgy ahogy van !
2014. októberében történt a következő ilyen eset. Akkor már nem féltem,mert tudtam nincs mitől félnem és Jézus vigyáz Rám ! Hanyatt fekve elszenderültem,nem mélyen csak olyan ellazulva. Elkezdtem érezni ahogy már deréktól felfele elkezdek kikelni testemből. Este 11 óra volt és annyit mondtam "ááá ezt most neee,reggel korán kelek és dolgoznom kell menni "És elaludtam békésen. Reggel mindenre világosan emlékeztem.
Köszönöm hogy mindezt leírhattam,megoszthattam veletek
4 éves koromtól CSODÁVAL EGYENLŐ erejű dolgok történtek velem...,olyanok amit pusztán emberi szív nem tenne meg !!! Ebben olyan biztos vagyok mint a halálban,és Jézus krisztusban !!!