Határozott kézfogása volt. Pozitív, magabiztos ember benyomását keltette. Jól formázott CV-jére sandítottam, miközben kicsiszolt történeteket mesélt az előző munkahelyeiről. Tudta, hogy miként emelje ki az erősségeit, meggyőző volt az, ahogyan gesztikulált, ahogyan a szavakat formálta.

Felfedeztük, hogy vannak helyzetek, amikor nem működik az EMK, és olyan is van, hogy bár egyenlőnek gondoljuk magunkat, vannak köztünk egyenlőbbek.

Adott a róka és a sün. Az előbbi azon fáradozik, hogy az utóbbit megzabálja, és ehhez válogatott módszerekhez fordul. Próbálja elkapni a sünt anélkül, hogy a tüskék megsértenék. Az utóbbi ha veszélyt észlel, összegömbölyödik. Egyszerű mozdulat.

A szervezeti kultúra a szervezetnek az, ami a személyiség az embernek. A cikk az integralvision.hu oldalán olvasható.

Az első beszélgetésünkkor arra törekszem majd, hogy elképzeljem, miként is alakul majd a munkakapcsolatunk. Mi vagyunk-e a legjobb választás számodra? Tényleg mi tudjuk nyújtani a legjobb megoldást a problémáidra? A kínálkozó együttműködés milyen hullámokat fog kelteni cégünk életében?

Három éve mérjük a cég jól-létét. Minden két hét végén, a leállás napján, mindannyian három kérdésre adunk választ: Hogyan teljesítettem? Mennyire sikerült elmélyülnöm? Hogyan éreztem magam? Bővebben az integralvision.hu oldalán.

Mostanában mondtuk ki ismét, hogy a legfontosabb szokásunk a retrospektív. Ez teszi lehetővé, hogy a csapattagok feszültségeiből kiindulva alakítsunk a folyamatainkon és működésünkön.

Hosszú évekig a hagyományos mederben, reggeltől estig az irodában tologattam a pixeleket. Rendszerint pontban hat órakor összepakoltam és hazamentem. A teljes cikk elolvasható az integralvision.hu oldalán.

Határozott fogása volt. Erővel feszült a lábaimnak, hogy megkerülje azokat. Válaszul beakasztottam az egyik horgot, majd magamra húztam a nyakánál fogva.  Nedves, kopasz fejét az állkapcsomnak tolta. Felemelte a csípőjét, és egy hirtelen mozdulattal kirántotta a lábát.

Egy arcizma sem rándult, úgy tűnt, hogy komolyan gondolja azt, amit mondott. Döbbenten meredtünk rá. Vágni lehetett a csendet. A kérdés úgy hangzott, hogy “mi a személyes motivációm abban, hogy nap mint nap részt vegyek ebben a munkában”.