Na, szóval, ismét Daniel H. Pink könyve húzott a kanapéra. Három motivációs modell, három munkáltatói és munkavállalói attitűd egymás mellett és egymással szemben egyetlenegy könyvben.

A mai tehetséges munkavállalót elérni újfajta szemléletre van szükség a vállalatok részéről. Az "én állást hírdetek, Te jelentkezel a pozícióra, és jól elleszünk együtt" stratégia egyre kevesebb szegmensben tartható.

Miért van az, hogy másodszorra nem sikerült végigolvasnom az Üveggyöngyjátékot, pedig most is zseniálisnak tartom?

Vannak könyvek, melyek nem mondanak újat, de tetőtől talpig újrahangolnak. Seth Godin új műve (Linchpin) is ezek közé tartozik.

Sonja Lyubomirsky Hogyan legyünk boldogok? c. könyve első benyomásra nem győzött meg.

Edward de Bono munkássága nagy hatással van rám. Az egyik legkevésbé ismert könyve Simplicity (a zseniálisan egyszerű) címmel jelent meg.

Teljesen egyértelmű volt a trailer alapján is, hogy imádni fogom ezt a filmet. Nagyon sok jól felépített ötletet valósítottak meg kiváló színészi játékkal és látványvilággal.

Folytatjuk az előző bejegyzésben elkezdett interjút Szirbik Gabriellával. Terítéken a netokraták és a Magyarországi helyzet. Thomas Friedman És mégis lapos a Föld c. könyvében ír az Érinthetetlenekről. (Azok a személyek, akiknek a munkáját nem lehet kihelyezni). Mit gondolsz erről a megközelítésről? Valóban reális veszély Magyarországon is az, hogy a külföldi munkaerő kezébe kerül a munkavégzés jelentős része? Hol tartunk ebben a folyamatban?

Szirbik Gabriella a MoodleMoot Konferencián tartott egy előadást “A konnektivizmus szociológiai vonatkozásai” címmel. Egyebek mellett a netokráciáról beszélt, arról a témakörről, mely engem is nagyon foglalkoztat. Az alábbi interjúban erről faggatom.

Aki járt már Brassóban, az tudja, hogy az ember lépten-nyomon belebotlik valakibe, aki szeretne tőle valamit. Leginkább néhány lejt.