A rendszer

Felborulni látszik a rend, melyet majdnem fél év alatt sikerült tökélyre fejlesztenünk. Száznyolcvanszor töltöttem meg a gyermekkádat vízzel, pakoltam bele a kölyköt, és ugyanannyiszor öntöttem ki belőle a vizet a jól begyakorolt mozdulattal, a megszokott esti időpontban. A tünetek szerint legalább annyira rituálé-függő vagyok, mint a lányom. Koktélmestert meghazudtoló rutinra tettem szert tápkeverés terén, a pelenkát félálomban is képes vagyok kicserélni. Az elmúlt fél évben többet vigyorogtam, mint egész életem során, s az arcra pakolt derű mostanra már visszavonhatatlanul alaphangulatommá lett.

A mászással párhuzamban Anna figyelme is sokat fejlődött. Újabban kiköveteli, hogy állandóan a közelében legyünk: ellenkező esetben ultrahangon visít, melyet nehéz lenne figyelmen kívül hagyni. Négylábon támaszkodva cirogatja a földön heverő tárgyakat, rámol, pakol, forgolódik, rikkant, kacag, de mindezt csak akkor, ha látja, hallja vagy érzi a szülői közelséget.

Minden átalakulás újabb dilemmákat eredményez. Anna alapvető változásokon megy át mostanság, s ezen folyamat során hosszú távú szokások alakulnak ki, melyet jó lenne már most helyesen kezelni. Észnél kell lennünk, ha nem akarjuk hónapok múltán a falat fejelni bánatunkban, hogy nem reagáltunk időben az észlelt jelekre.

Fészekalja

A mászás megjelenésével bontakozik ki a gyermekben a környezet megismerésére vonatkozó vágy, az explorációs készség, mely elindítja az anyával való szimbiózisból való kiszakadást. A tárgykapcsolat elmélet szerint a hatodik hónapot megelőzően a csecsemő nem rendelkezik elkülönült selffel (énnel). A gyermek az anyával egységet alkot, egyfajta szimbiózisban él, s ez a tudatállapot mélységes boldogsággal tölti el. A mozgás fejlődése elősegíti, hogy a csecsemő figyelme az anyáról a külvilágra irányuljon, mely elindítja az én leválását. Ezt hívják szeparáció-individuációs időszaknak. Ezzel egyidőben sérül a szimbiózisból fakadó biztonságérzés, a csecsemő mennél jobban eltávolodik az anyától, annál inkább szorongani kezd . Kialakul az eltávolodás és az együttmaradás kényszere, mely belső feszültségeket teremt.

Vigyorgógép

Annánk rendkívül szociábilis leányzó. Valósággal lesi az alkalmat, hogy visszavigyoroghasson a közeledő arcnak. Mostanában ez átalakulni látszik: a felhőtlen barátkozásba némi óvatosság vegyült, ma már csak az anyai ölből provokálja az idegeneket. Ha vendég jön hozzánk, s úgy adódik, hogy egy percre magára hagyjuk a vigyorgómasinával, előbb-utóbb kétségbeesett rikoltozással követeli az anyai közelséget.

Néhány héttel ezelőtt magára lehetett hagyni, akár egy órára is, hogy „szabadfoglalkozás” keretében lenyálazza a játékmackót. Ma is lelkesen rágcsálja, de többnyire csak akkor, ha a közelben vagyunk. Látnia, de minimum hallania kell a szülőt ahhoz, hogy nyugodtan tépje a mackó fülét.