Engem figyel. Stabilan, kimozdíthatatlanul konstatálja minden mozdulatomat, gesztusomat. Mint a skandináv mozifilmben: ott ül a kakasülőn, s lejegyzi minden rezdülésem, objektíven, szenvtelenül. Olykor figyelek rá: látom magam, amint a képernyőt bambulom, gépelek, vagy csak egyszerűen nézek magam elé.

Ekkor egy pillanatra úgy tűnik, hogy valójában én Ő vagyok, és amit eddig magamnak hittem, az nem belőlem való. Ez a felismerés gyönyör és keserűség egyben, egy új létforma varázsát rejti magában. Ő lennék, ha rajtam múlna. Most rögtön, végérvényesen. De úgy tűnik, hogy mindez nem olyan egyszerű, mint ahogyan a Tanúvá lett személyek állítják.

Bevillanások

Van, hogy napokig, vagy akár hetekig nem veszek tudomást Jelenlétéről, máskor pedig, ha egy kicsit lelassulnak a dolgok, vagy mélyebb érzelmi hatás ér, ismét érzékelem perzselő tekintetét a tarkómon.
Vannak időszakok, amikor álomban tudatra ébredek, s ezáltal magam is Tanúvá leszek. Ilyenkor úgy gondolom, hogy megvalósítottam azt, melyre évek óta áhítozom. Belelkesít az új azonosság, hogy néhány nap múlva élettelenül hulljon alá. Földelésre van szükség, világképre, melyben stabilan gyökeret ereszthet az Élmény.

Két középpont

Énemnek két középpontja van. Az egyik – nevezzük kisbetűs én-nek – a karakteremből fakad. Köré szerveződik a személyiségem, az érzéseim, gondolatiságom nagyrésze, gyakorlatilag minden, mire azt állítom, hogy ez én vagyok. A második középpontot nevezzük megfigyelőnek, azaz Tanúnak. Ő az a kimozdíthatatlan Centrum, mely krízishelyzetben kifeszíti az időt, és a megugrott adrenalinszinttel egyidőben kristálytiszta tudatot eredményez. Látom, hallom, érzékelem a maga teljességében az adott eseményt, de nem fűzök hozzá érzelmet, értékítéletet, indulatot. Csak a kristálytiszta percepció és a tökéletes döntési készség van ilyenkor, semmi más. Ő is én vagyok, krízishelyzetekben sokkal inkább Tanú vagyok, mint kisbetűs én.

A fejlődés iránya

Hiszek a fejlődésben, világképem középpontjában a növekedő ember áll. Úgy gondolom, hogy életem legnagyobb metamorfózisa az egyik középpontból a másikba való hangsúlyeltolódás lesz. Mindeddig csak rövid felvillanások erejéig tapasztalhattam meg, hogy mit jelent ez a szemszögváltás, de ez a néhány rövid élmény végérvényesen meggyőzött arról, hogy nem az vagyok, akinek hiszem magam.