E-learning

Mindannyian találkoztunk a vállalatok dogmájával, az élethosszig tartó tanulással. Azon szerencsétlenül járt fogalmak közé tartozik, melyeket orrvérzésig ismételgetnek mindenfelé valódi tartalom nélkül. Az iskolapadban nem tanították meg a saját curriculum tervezésének mikéntjét, tanáraink kénye-kedve szerint szembesültünk az új ismeretekkel. Tudásunk szervezését nemcsak gyermekként, de felnőttként sem mi látjuk el. Az iskolai tanár irányító szerepét a vállalat vezérei veszik át, alkalmazottként ugyanúgy sodródunk az árral, mint diákként tettük. Eleget teszünk az intézmény által támasztott igényeknek, elvégezzük a javasolt képzéseket, egyéni ambícióink –ha voltak egyáltalán- felmorzsolódnak az időhiány oltárán. Hiszünk benne, hogy ami a vállalatnak jó, az nekünk is megfelel minden körülmények között. Nem az intézmények ellen, de az egyéni kibontakozás érdekében hangsúlyozom, hogy a személyes curriculum megtervezése és megélése a legfontosabb szakmai cél. Ezáltal a tanulás hatékonysága megtöbbszöröződik, s ennek nemcsak az egyén, de a vállalat is haszonélvezőjévé válik!

A személyes tanulmányi környezetem maga az internet. A bloglines, flickr, delicious, wiki, creative commons-nak és egyebeknek köszönhetően minden bizonnyal a legkiterjeszthetőbb és legtestreszabhatóbb tanulmányi környezet birtokában vagyok.
Blackal provokatív hangvitelű cikkében("Die LMS Die! You too PLE!") az e-learning keretrendszerek létjogosultsát vonja kétségbe. Állítása szerint a keretrendszerek redundáns képződmények, melyekre nincs szükségünk.
A felvetés bizonyára jogos amennyiben rendelkezésünkre áll egy teljes érvényű általános alkalmazás, mely min az LMS mind pedig a PLE funkciókat is ellátja. Ilyen csodabogárral még nem rendelkezünk, úgyhogy vélhetőleg a keretrendszerek élni fognak még...

Zavar, hogy a Tudás tőlem függetlenül akar létezni és meghalni. Azt állítom, hogy megszerzem, magamévá teszem, elsajátítom, azaz tudok, és ez mérhetetlen büszkeséggel, elégtétellel tölt el. Hónapokat áldoztam arra, hogy birtokomba kerüljön az ebadta ismeret, méltán könyvelhetem el tehát sikernek az érzést, hogy az enyém, hozzám tartozik, részemmé vált. Döbbenten keresem a magaménak vallott gondolathalmazt. Régmúlt ismerősöm megszűnt létezni, s még csak nem is értesítettek haláláról. Számos hullát tudhatok magaménak: többször eltemettem már a nyakkendőkötést, a kreszt, idegen szavakat, az istenhitet, számtalan szagtalan elméleti modellt, arcokat, neveket, helyeket, érzéseket. Van amit csak megcsonkítottam, van amit exhumáltattam, van amit feltámasztottam. A legtöbb Tudásra rablással, klónozással, utánzással teszek szert, ezek a halvaszületett másolatok. Sokkal kisebb halmazt képeznek az általam teremtett lények, ezek mortalitási aránya is jóval alacsonyabb mutáns testvéreiknél. Többé nem akarok kaszás lenni!

"A fogalmakkal való játéknak pezsdítő hatása van. […] Egy szimbolikus rendszer használatának elsajátításával belső mentális világot hozunk létre önmagunkban" (Csíkszentmihályi Mihály)

Mi az e-learning 2.0? David Jennings szerint a megoldásszállítók és tanácsadók azon igyekezete, hogy távoltartsák magukat a hagyományos e-learning kudarcaitól. Tömören: a Web 2.0 és e-learning fattyú utóda.

A tanulóközpontú oktatási módszertanok a "kettő pont nullás forradalomnak" köszönhetően egyre nagyobb teret nyernek a formális, hagyományos szemléletek rovására. A nyílt, rugalmas PLE-k megjelenése komoly kihívást jelent az élő oktatás klónjaként működő zárt LMS rendszereknek. Elsősorban nem technológiai, hanem szemléletbeli újításról van szó.