Előző bejegyzésem kiindulási pontja az volt, hogy az ember a számítógéppel együtt szimbólum-feldolgozó gépnek tekinthető. Induljunk ki ismételten ebből a feltevésből, majd töprengjünk el azon, hogy mi áll a megismerési folyamatok hátterében!
Tegyük fel, hogy van valamiféle egységesség a kogníció mögött, mint ahogyan Allen Newell feltételezte "A megismerés egységes elméletei" c. művében.

Newell szerint minden megismerési folyamat visszavezethető ugyanazokra a végső algoritmusokra. Minden gondolati, észlelési folyamat mögött tehát a számítógépekhez hasonlatosan aritmetikai és logikai műveletek állnak.

A számítógép a nullák és egyek bonyolult szerveződése. Az emberi értelem is ilyen banális egységekre vezethető vissza?

Produkciós rendszerek

Allen Newell és Herbert Simon nevéhez fűződő elmélet szerint az emberi megismerési folyamatok hátterében egységes ún. produkciós rendszerek állnak. A produkció egy olyan mintakereső rendszerként fogható fel, mely „ha... akkor” típusú kijelentésekkel operál.

„Ha fáj, akkor üvöltök”. „Ha zavar, akkor otthagyom”, összefoglalva „Ha adott X mintázat, akkor Y válaszreakció keletkezik”.

Minden megismerési folyamat tehát mintázatokból indul ki, melyek logikai és aritmetikai műveletek mentén szerveződik. A szimbólum-feldolgozó rendszer szemszögéből ez annyit jelent, hogy a gondolkodásunk szimbólumból szimbólumot állít elő.

Azt még el tudjuk képzelni, hogy az olyan magasabbrendű kognitív folyamatok, mint a gondolkodás, döntéshozatal, érzelem produkciós rendszerekként működjenek, de mi a helyzet az észleléssel? A klasszikus kognitívizmus szerint mind az alacsonyabbrendű, mind a magasabbrendű kognitív folyamatokra ráhúzható a „Ha... akkor” modell.  Az észlelés esetén pl. „Ha nedves a föld, esett az eső”.

A produkciós rendszerek meg tudnak küzdeni a mondatszerű, leírható kognitív szerkezetekkel. A képi jellegű információk azonban nehezen szoríthatóak bele ebbe a modellbe. Mit jelent ez a produkciós rendszerek szemszögéből?

Az emberi képalkotás

A klasszikus architektúra megfogalmazóinak egyike, Zenon Pylyshyn azon vitatkozott  két évtizeden keresztül Stephen M. Kosslynnal, hogy a mindent kijelentésekre visszavezető szemlélettel modellezhető-e a képzelet. Pylyshyn egyáltalán nem magától értetődő módon hisz abban, hogy még a képi információk is kijelentések formájában tárolódnak. Nincs képzeletbeli leképzés, mondatokat tárolunk az elménkben képek helyett! Rendkívül fantáziadús kísérleti helyzetekben igazolják és cáfolják Pylyshyn merész felvetését.

El tudod képzelni azt, hogy a belső átéléstől függetlenül az elménk nem más mint mondatok rendkívül szövevényes halmaza? Felmerült már benned a felvetés, hogy az előtted lévő monitorról alkotott belső kép nem képi jellegű, hanem szöveg alapú?