Az önmegvalósításnak számos értelmezési kontextusa van. Felfogható szellemi növekedésként, én-minőségek kibontakoztatásaként, archetípusok integrációjaként, vagy akár a tudatállapot kitágulásaként. Az önmegvalósítás lényegében a psziché növekedését, fejlődését jelöli.
Három csomag Dixit kártyát pakoltam ki az asztalra, és nagyjából egy órára volt szükség, hogy a 120 lap megtalálja a helyét azon a térképen, melyet munkáink képernyőképeiből és a résztvevő arcokból raktunk ki.
Az emigráció a nehézségek mellett fura lehetőségeket is teremt az ember életében. A szülőktől, és a testvérem családjától való eltávolodás nem kívánt folyománya annak, hogy hétszáz kilométerre kerültem az otthonomtól.
Különös élményben volt részem. Lassan már egy éve nem vezetek álomnaplót, és nem foglalkozom a tudatos álmodással. Jóllehet még ez a két alapfeltételt sem teljesítem, két-három havonta álmomban tudatra ébredek. Az ébrenléti- és álomtudatosság közötti folytonosság hiányát hivatott befoltozni az álomnapló írása: ha nem foglalkozom közvetlenül ébredés után az éjszaka átélt élménnyel, perceken belül mind történetiségében, mind pedig élményintenzitásban elérhetetlen távolságra kerül.
Saját magára. Nem az anyjára és nem az apjára, hanem magára. Nehéz ezt belátni: mindkét szülő szeretné, ha minél több vonást ismerhetne fel gyermekében. Nehéz lemondani arról, hogy gyermekünkben ne önmagunkat lássuk örülni, futkosni, tombolni.
A jungiánus világkép taszított a pszichológia irányába. Erdély ipari városában, Brassóban küzdöttem az első félév végi vizsgákkal, amikor kezembe került a "Mélységeink ösvényein" c. analitikus pszichológiai tanulmánykötet.