Az interjú előző két részében a szoftverfejlesztés módszertanáról, alkalmazásáról, az üzleti elemző és a programfaragó közötti különbségekről esett szó. Eljött az idő, hogy egy kicsit technológiaközelibb témákat feszegessünk, lehetőleg úgy, hogy a nem (túl) képzett olvasók is értsék a lényeget.

Ha üteme van a napnak, ha rituálék körítik a poronty-körüli eseményeket, minden gördülékenyen megy. Ez a kulcs a biztonsághoz, ezt kell gyakorolni a kiegyensúlyozott környezet biztosításához. A déli alvás a kisgyermekes családokban fontos ügy, melyről minden anyukának, apukának, nagyinak és nagypapának megvan a saját elmélete, kiforrott véleménye.

Az alábbiakban folytatom az előző részben elkezdett társalgást kollégámmal és barátommal, Marhefka Istvánnal, a Synergon Informatika Nyrt. vezető fejlesztőjével. Nem titok, hogy több, mint egy éve dolgozunk együtt egy projekten, így volt alkalmunk megismerni egymás munkastílusát, hozzáállását.

Gödöllőn, a Szent István Egyetem épületében, nagyon barátságos miliőben került megszervezésre a 22. Családterápiás Vándorgyűlés. A szervezők kitettek magukért, a többi évhez hasonlatosan most is zökkenőmentesen alakulnak a dolgok (még egy fél nap van hátra!). Az előadásokból keveset hallgathattam végig: délelőtt felváltva sétáltattuk Annát a folyósón és az intézmény parkjában, délután pedig magam is előadtam.

Programot írni sokféleképpen lehet. Az elsődleges olvasat szerint a fejlesztő lényegében egy droid, aki a felmért üzleti igények alapján programot farag. Ezen interpretáció szerint az ideális szoftverfejlesztő alacsonytermetű, szemüveges, dadogó, zsíroshajú, szociofób szájbermániás. Ez a sztereotípia a mai napig jelen van, jóllehet manapság már csak ritkán látni efféle bitekből összeállt humanoidot.

A pszichológusok többsége egyetért abban, hogy egyes személyiségjegyek már kora gyermekkorban maradandóan kialakulnak. Az alábbiakban arról szólok, hogy a Jung-féle személyiségtípusok miként jelennek meg csecsemő- és kisgyermekkorban.

Saját magára. Nem az anyjára és nem az apjára, hanem magára. Nehéz ezt belátni: mindkét szülő szeretné, ha minél több vonást ismerhetne fel gyermekében. Nehéz lemondani arról, hogy gyermekünkben ne önmagunkat lássuk örülni, futkosni, tombolni.

A válasz röviden: igen. Bővebben: attól függ. Az történt ugyanis, hogy vásárolunk hitelre lakást. Nem álltatom magam: továbbra is úgy gondolom, hogy nem létezik kedvező lakáshitel konstrukció, ennek ellenére beadtam a derekam. Ugyanis az első lakást nem befektetés céljából veszi az emberfia, hanem azért, mert maga által alakítható környezetre vágyik, olyan közegre, melyet a saját arcára formálhat.

Minden anyuka álma, hogy gyermeke pontban tizenkettőkor álomra hajtsa fejét. Ha a gyermek jól alszik, a családban nagy a harmónia, ha nem alszik az ebadta, egyszerre felborul minden, mi az összhangra emlékeztet. Mindenki tudja, hogy az alvás szent üteme elsősorban az anyának jelent egy kis felszusszanást, a húsbavájó együttlétet hivatott egy picit oldani.