Ha fogyni akarok, meg kell győznöm néhány barátom barátját, hogy adjon le pár kilót. Ezáltal a barátaim olyan közösségben fognak mozogni, mely közvetítik a fogyás mintáját, ami előbb-utóbb rám gyűrűzik...

Nicholas A. Christakis szerint az elhízás ugyanúgy fertőz, mint egy vírusos betegség: ha Te zabálsz, és gyakran találkozol velem, nagy eséllyel én is zabálni kezdek és fordítva. Szóval ha azt szeretném, hogy pp leadjon néhány kilót, akkor vissza kell fognom magam süteménypusztítás fronton.

Christakis könyve a harmadik hálózatos tudománynépszerűsítő könyv, melyre érdemes odafigyelnünk. Barabási megmutatta az utat, Csermely izgalamas kérdéseket fogalmazott meg, Christakis és Fowler pedig tudományos alapokon konkrét használati eseteket mutat be 2009-ben megjelent könyvében. Behálózódtunk? Naná!

Mondhatjátok, hogy ez baromság: az elhízásért nyilván a mozgáshiány és a túl sok zabálás, na meg az anyagcsere lassú tempója felel. Jöhetnek a tudósok az okosságaikkal, nem fogják ezt elhitetni velünk, hogy másként van.

Nos, nem is akarják. Mert nem arról szól a történet, hogy másként van, hanem arról, hogy úgy is van, meg így is van. Ugyanis párhuzamosan több nézőpont érvényes ebben a kérdésben is, mint egyébként minden másban. Ühüm, tehát minden baromság megfér egymás mellett a demokratikusan szerveződő igazságok doktrinája mentén, igaz?

Nem egészen. Meglátásom szerint ebben a kérdésben is érdemes rendet vágni, és valamilyen modellt/térképet felrajzolni, hogy eligazodjunk a sokféleségben. Ha térképrajzolásról van szó, nyilván az integrászemlélethez érdemes fordulnunk, azon belül is a kvadránsok modelljéhez.

Kvadránsok

A jelenségekhez való viszonyunkat a személyes névmásoknak megfelelően négy nézőpont mentén definiálhatjuk: ÉN, TE/Ő, MI, TI/ŐK.

A fenti sor az egyes számot, az alsó a többest jelöli, a bal negyedek az első személyt, a jobb negyedek pedig a második/harmadik személyt jelölik. Ha elhíztam, akkor annak ÉN vagyok az oka (önfegyelem hiánya, mohóság, stb.), Ő a felelős, amiért gyermekkoromban cukros vízzel táplált, MI tehetünk érte a sok együttes zabálás okán, és ŐKet vonhatjuk kérdőre amiért mozgásszegény életvitelt folytatnak és közvetítenek felénk.

Amikor a közösségek hálózatokról beszélünk, a jobb alsó nézőpontot vizsgáljuk. Nem vesszük figyelembe az egyéni nézőpontot, mert nem az a kutatásunk tárgya, de ez az ignorálás a fókusz megtartását segíti, és nem a másik három negyed hamisságáról szól.

Hálózatunk alakítható

Amikor Annával jártam a játszótereket, az eggyerekes szülők bamba mosolyával kerestem a kapcsolatot a szimpatikusabb arcokkal. Néhány hónap leforgása alatt már név szerint is ismertem legalább egy tucat szülőt, és kétszer annyi kölyköt. Ezekből aztán lett néhány tartósabb barátság is. Az új helyzet új kapcsolatokat eredményezett.

Most, hogy Gáspárral is leruccantam a játszótérre, már nincs meg a lendület bennem, hogy ismerkedjek. Nem tudom, hogy a tél teszi-e, vagy van egy belső kapcsolatmérő mutató, mely nem visszafogja az idétlen vigyoromat, mindenesetre azon kapom magam, hogy ha új család jön, lesütöm a szemem, és bezárkózom.

Vannak az ember életében mozzanatok, amikor nagyobb változás áll be a kapcsolatok terén. A gyermekvállalásos időszak ilyen. A középiskola, vagy egyetemi évek eleje szintén. Volt egy lány az egyetemen, aki elsőéven rögtön a harmadik kocsmázáskor vett egy papírt és egy ceruzát, felírta az osztálynévsort, és kezdte csillagozni, hogy kit kedvel, és kit utál. Úgy tűnt, hogy gyorsan szeretné tisztán látni a kapcsolatait... roppant egyszerű logikát követett: aki hasonlított hozzá, az rendben volt, aki nem, az problémás, azt jó volna, ha együtt utálnánk.

Kapcsolati refaktor

Volt néhány nagyon meredek váltás az életemben, amikor egy széleskörű kapcsolathálót hagytam veszni egy új érdekében. Visszatekintve, egyértelműen látszik, hogy miként alakult át a kapcsolataimmal együtt az érdeklődésem is.

Christakisék azt találták, hogy egy átlagos amerikainak mindössze négy szoros társadalmi kapcsolata van, a többségnek kettőnél több, de hatnál kevesebb. Az életkor előrehaladtával egyre kevesebb szoros baráti viszonyunk lesz. A saját példám azt mutatja, hogy az idő múlásával egyre könnyebben vonzom be a gyenge kapcsolatokat, és ezzel egyidőben nehezemre esik mély baráti viszonyt kialakítanom. A középiskolában ez valahogy lételemem volt, mostanra már átmozdult bennem valami.

A hálózatunk is alakít minket

A hálózat szerkezete, és az abban elfoglalt helyzetünk egy olyan jellemző konstellációt jelöl, mely stabilan befolyásolja a kedélyállapotunkat, érzelmeinket, gondolatainkat, és a világban való boldogulásunkat. No de mi az, ami fontos ebben a vonatkozásban?

Nézzünk néhány szempontot:

• Kapcsolataink számossága. Hány kapcsolattal rendelkezünk? Fel tudjuk mérni egyáltalán? A gmailben tárolt kontaktok alapján 624 személlyel vettem fel a kapcsolatot az elmúlt 5 évben. Ebből hány személlyel tartom a kapcsolatot? Nehéz felmérni. Hány személlyel lehet egyáltalán tartani a kapcsolatot? Az antropológusok előszeretettel emlegetik a bűvös 153-as számot (Dunbar-szám), mely szerintük az a létszám, melyben még mindenki ismer mindenki mást, tisztában van vele, hogy ki barát, és ki ellenség, és átláthatóak a többiek közötti kapcsolatok is. Azaz kb. ennyi fővel tudunk közösséget alkotni (falu): maximum ennyi személy képes csoportként működni.
• Kapcsolataink mélysége. Meghatározó jelentőséggel bír a párkapcsolat. Christakisék azt találták, hogy mind a férfiak, mind a nők esetén a várható halandósági életkor magasabb a házasságban élőknél, mint az egyedülállóknál. A férfiaknál ez a hatás hangsúlyosabb, de a nőknél is szignifikáns a különbség. Úgy tűnik, hogy a család intézményében van valami olyan jótékony hatás, melyet más kapcsolatokkal nem lehet pótolni. Hány személlyel lehet egyszerre közeli baráti viszonyt fenntartani? Hol van egyáltalán a határ a barátság és az ismeretség között?
• Kapcsolataink tranzitivitása.  Mennyire ismerik a barátaid egymást? Ha a barátom barátja az én barátom is, akkor háromszögben állunk, és ha mindhármunknak van még egy közös barátja, az már négyesfogat. Érdekes megtapasztalni azt, hogy párkapcsolatban mennyire másként működik a barátok bevonzása és megtartása, mint egyedül. Többször próbálkoztunk azzal, hogy összehozzuk a barátainkat, és többször előfordult már, hogy sikerült is összekapcsolnunk őket. Minden ilyen élmény valahogy erősebbé, és közösségibb emberré tett bennünket. Ami jó élmény.
• Centrális vs. periferiális eltolódás. Milyen helyzetben jó központi figurának lenni, és mikor nem előnyös? Influenza járvány esetén nyilván a periférián jobb. Szifilisz esetén is. Egy előző cikkemben arról írtam, hogy nagyvállalati szakmunkásként is jobb olykor periférián mozogni, mint reflektorfényben úszni. A hálózat középpontjában mindig intenzívebben zajlanak a dolgok, mint a periférián. Ha a növekedés a cél, akkor a centrális eltolódás fontos lehet. Christakisék kimutatták például, hogy a centrálisan pozícionált személyek helyzetükből adódóan boldogabbak, mint a periférián lévők.

A tükrözés ereje

A hálózat szerkezeti sajátosságain túl az is roppant lényeges, hogy mi áramlik a kapcsolatokon keresztül. Utánzógépek vagyunk. Ösztönösen megérezzük a körülöttünk lévő emberek hangulatait. Hihetetlenül fogékonyak vagyunk az emberek érzéseire, metakommunikációs rezdüléseire, és önkéntelenül is reagálunk rájuk. Akit jobban érdekel az, hogy miért is van ez így, olvassa el Joachim Bauer: Miért érzem azt, amit te? c. könyvét az ösztönös kommunikációról és a tükörneuronok titkáról.

Mit sugárzunk a kapcsolataink felé? Hogyan növelhetjük a pozitív befolyásunkat ebben a hálózatban?

Úgy tűnik, hogy a szimpatikus kisugárzás egyik titka az, hogy az ember képes mások által megfelelőnek tartott mértékben empátiát és együttérzést kifejezni. Fontos, hogy hagyjunk másokat tükröződni saját magukban, hagyjuk, hogy hassanak ránk a nézeteik és az érzéseik, mert ezt szimpátiával jutalmazzák. A vizsgálatok azt mutatják, hogy mindenekelőtt azokat az embereket tartjuk szimpatikusnak, akik maguk is megfelelően tudnak tükrözni (Bauer, 42. o).

Barátaink barátainak barátai hatással vannak ránk

Nem csak a barátaink, de a barátaink barátai is hatással vannak ránk. Sőt, Christakis kutatási eredményei szerint a barátaink barátainak a barátai hatása is kimutatható, azaz harmadik szintig érezhető a kapcsolataink ránk gyakorolt hatása. A barátairól ismerszik meg az ember további dimenziótöbblettel gazdagodott: mondd meg, hogy kik a barátaid barátai, és én megmondom, hogy ki vagy!

Irodalom

• Nicholas A. Christakis, James H. Fowler: Kapcsolatok hálójában, Typotex Kiadó, 2009
• Joachim Bauer: Miért érzem azt, amit te? Ösztönös kommunikációs és a tükörneuronok titka, Ursus Libris Kiadó, 2010

Illusztrációk

1. Deviantart illusztráció: http://m0thyyku.deviantart.com/art/webs-198660355?q=boost%3Apopular%20meta%3Aall%20max_age%3A8h&qo=4
2. Gáspár fiam
3. Deviantart illusztráció: http://m0thyyku.deviantart.com/art/imaginary-friend-102817553?q=boost%3Apopular%20friend&qo=0