"Hát visszaestem. Ismét itt vannak a régi, kínos álmok. Ma éjszaka úgy éreztem, valaki rám térdel, száját a szájamra tapasztja, így szívja ki az erőmet. Mint egy pióca, a mellemből szívta az életerőt. Majd jóllakottan felegyenesedett, és én elkínzottan, összetörten, félholtan felébredtem, mozdulni sem tudtam."
(Guy de Maupassant: Horla)
Képzelj el egy világot, ahol az emberek az éjszakai 8 órás alvás helyett 4 óránként 20 percet szunyókálnak! Nincs áthevert éjszaka, tudattalanul eltöltött napi 8-9 óra; az alvás nem egy nagy ebédhez, hanem álló gyorséttermi utántöltéshez hasonlatos. A munkahelyek szerves tartozéka a heverés céljából leválasztott sarok/szoba, éjjeli három órakor ugyanúgy zajlik az élet, mint délután.
Arra ébredsz, hogy moccanni sem tudsz, alig vagy képes lélegezni… elviselhetetlen súlyt érzel a mellkasodon… a Gonosz jelenlétének fura érzése kerít hatalmába... az öreg boszorkány megtalált!
Az alvás és ébrenlét közötti állapot érzékeny mezsgyéje köztudottan a különleges történetek számára fenntartott zóna.
A néző egy sejtelmes mező közepén találja magát. Hősünk álomban való tudatra ébredése a megszokottól eltérő környezet megtapasztalásával kezdődik. Ahogyan az elméje kitalálja számára a környezetét, a saját kreativitásának foglyává válik, majd öntudatlanul hagyja magát sodródni a zene áramlatával.
A második világháborút megelőző időszakban Kilton Stewart tanulmányozta először a malayziai őserdőkben élő szenoi törzs kultúráját, majd 1935-ben „Dream Theory in Malaya” címen közzé tette rendkívüli ismertetőjét. A szenoi törzs vélhetőleg az antropológiai irodalom legdemokratikusabb népcsoportja.
Az írás gondolatülepítő tevékenység. Induljunk ki az unalomig ismételt közhelyből:
„Miután így áttekintettük az összes funkciót, melyek egyedül a testhez tartoznak, könnyű felismerni, hogy semmi sem marad bennünk, amit a lelkünknek kellene tulajdonítanunk, hacsak nem a gondolataink” (Descartes: A lélek szenvedélyei)
Mi a gondolkodás? Modellezhető-e teljes érvényességgel a gondolkodás?
Néhány száz év múlva a történészek nem a technológiai forradalmat, nem az Internetet, nem az e-kereskedelmet fogják korunk meghatározó jelenségeként megnevezni. Az emberiség serdülőkorát éljük, az individualizáció egyetemes korszakát. Az információs társadalom soha nem látott mértékben épít az egyéni megvalósításra.
Az egyéni tudásmenedzsment célja a tudás-alapú munkavégzés hatékonyságának növelése. Az információfeldolgozás, a kommunikációs tevékenységek, valamint a tartalom-előállításhoz kapcsolódó folyamatok támogatását lehetővé tevő eszközök és módszereket foglalja magába.
A tudatos álmodás és az OBE közötti meghatározó különbség, hogy míg