Az elkövetkező egy hónapban jónéhány írásban részletezzük majd az alvásparalízis jelenségét. A teljességre azonban csak törekedni tudunk: bizonyára lesz több olyan kérdés, melyre az olvasó itt nem kap választ, és az is könnyen előfordulhat, hogy a cikkek szerzői sem tudnak majd érdemben felelni a kommentekben feltett kérdésekre.
Az alábbi élménybeszámolóra az index egyik fórumán bukkantam rá, melyet csak erősebb idegzetűeknek ajánlok! Következzen a teljes anyag, Digison vágatlan szavai (forrás: index fórum).
Az éjszaka közepén ébredsz legszebb álmodból, s rögtön fordulnál is a másik oldaladra, hogy folytasd az alvást – de ijedten veszed észre, hogy nem vagy képes megmozdulni. Hiába próbálkozol, a tested egyszerűen megdermedt, még kiáltani sem tudsz, csak a szemed van nyitva.
Úgy döntöttem, hogy kiterjesztem a blog által nyújtott lehetőségeket: szakbarbár vendégmunkásokat keresek egy-egy hónap erejéig. A cél a crescendo által körvonalazott témák minél alaposabb kivesézése. Az októberi téma az alvásparalízis lesz. Sikerült megtalálnom intruder-t, a téma szakértőjét, aki egy hónap erejéig emeli majd a blog színvonalát!
Mintha egy elnagyolt festmény belsejében lettem volna, gyermekkorom stilizált és egyszerűsített utcájában sétáltam. A részletek hiánya, a pasztelszínekkel borított utca képe, a kifelejtett ablakokkal tornyosuló tömbházak foghíjas kontúrjai csonkított tér érzetét keltették bennem.
Háromszázhatvan fokos látásom volt: egyszerre észleltem az utat és a tengerpartot, jóllehet a kettő között álltam. Balról közeledett egy biciklista, a következő pillanatban elsuhant mellettem. Fejét hátrafordítva viszonozta tekintetem, abszurd volt, ahogy néztük egymást.
Hideg volt. Kihült teste betöltötte a teret, nem volt más, csak ez a személytelen fagyos massza. Rettegtem. Élettelen tekintete csontomig hatolt, nem akartam feloldódni benne! Egy pillanatra bevillant, hogy talán álmodok.
Az alvásparalízis élményét továbbgörgetve, a félelem legyőzésével megnyílik a lehetőség a hipnagóg érzékelés egyre összetettebb átélésére. Innen már csak egy lépés a tudatos álom kontrollált előidézése, mely révén az önismeret új dimenziója válik elérhetővé.
Egy hónapja foglalkoztat az alvásparalízis jelensége. A kocsmázós-kávézós baráti társalgások egyik központi témájaként nagy lelkesedéssel vezettem fel barátaimnak az éber elme alvó testtel való szokatlan társulását. Legnagyobb meglepetésemre több alkalommal is kiderült, hogy beszélgetőpartnerem az alvásparalízis valamilyen formáját megtapasztalta már.
Az „Önemlékezés a tudat vonatkozásában” c. bejegyzésében nemo Gurdjieff nehezen érthető tanainak központi fogalmait feszegeti. Gurdjieff tanításának értelmezésében komoly problémát jelent a sajátos nyelvezet, melyben a hagyományos pszichológiából ismert fogalmak más kontextusban fordulnak elő.