"Hát visszaestem. Ismét itt vannak a régi, kínos álmok. Ma éjszaka úgy éreztem, valaki rám térdel, száját a szájamra tapasztja, így szívja ki az erőmet. Mint egy pióca, a mellemből szívta az életerőt. Majd jóllakottan felegyenesedett, és én elkínzottan, összetörten, félholtan felébredtem, mozdulni sem tudtam."
(Guy de Maupassant: Horla)
Képzelj el egy világot, ahol az emberek az éjszakai 8 órás alvás helyett 4 óránként 20 percet szunyókálnak! Nincs áthevert éjszaka, tudattalanul eltöltött napi 8-9 óra; az alvás nem egy nagy ebédhez, hanem álló gyorséttermi utántöltéshez hasonlatos. A munkahelyek szerves tartozéka a heverés céljából leválasztott sarok/szoba, éjjeli három órakor ugyanúgy zajlik az élet, mint délután.
Arra ébredsz, hogy moccanni sem tudsz, alig vagy képes lélegezni… elviselhetetlen súlyt érzel a mellkasodon… a Gonosz jelenlétének fura érzése kerít hatalmába... az öreg boszorkány megtalált!
Az alvás és ébrenlét közötti állapot érzékeny mezsgyéje köztudottan a különleges történetek számára fenntartott zóna.
A néző egy sejtelmes mező közepén találja magát. Hősünk álomban való tudatra ébredése a megszokottól eltérő környezet megtapasztalásával kezdődik. Ahogyan az elméje kitalálja számára a környezetét, a saját kreativitásának foglyává válik, majd öntudatlanul hagyja magát sodródni a zene áramlatával.
A második világháborút megelőző időszakban Kilton Stewart tanulmányozta először a malayziai őserdőkben élő szenoi törzs kultúráját, majd 1935-ben „Dream Theory in Malaya” címen közzé tette rendkívüli ismertetőjét. A szenoi törzs vélhetőleg az antropológiai irodalom legdemokratikusabb népcsoportja.
A tudatos álmodás és az OBE közötti meghatározó különbség, hogy míg
Nézőpont kérdése. Mindkét megnevezés ugyanazt a jelenséget ragadja meg, az előbbi külső, utóbbi belső szemszögből. Nem tudni biztosan, hogy melyik megközelítés a helyes, a jelenség léte azonban igazoltnak tűnik.
A testen kívüli élmény (out of body experience) nézőpont képviselői szerint a fizikai testünkön túl létezik egy ún. asztrális test,
„Ébren vagyok vagy álmodom?” – nehezebb kérdés, mint gondolnánk! Volt már rá példa, hogy megelégedtem a nemleges válasszal, majd átsétáltam a falon… Következő alkalommal feltettem a kérdést, de szkeptikusan viszonyultam a helyzethez: nagy lendülettel nekilendültem a zárt ajtónak. Koppant. Nem álmodtam.
Voltak ennél szerencsésebb próbálkozásaim is. Hogy milyen érzés álomban ébernek lenni? Túlzások nélkül: Mátrix-szerű… Ha kedved szottyan kipróbálni, olvasd Stephen LaBerge-t, vagy a klasszikusnak számító Dr. Paul Tholey - Kaleb Utecht szerzőpáros művét.
Nem ígérem, hogy sokkmentes lesz az élmény…
