Készült, felvételizett és bejutott. Eltartják még 4-5 évig, élete fénykora következik, a szülőktől való leválás terhe még egy ideig nem nyomja a vállát. Csak halvány fogalmai vannak arról, hogy mihez kezd az egyetem után, titkon reméli, hogy még egy-két évig mesterizhet, majd esetleg megpróbálkozik egy másodegyetemmel, vagy egyéb posztgraduális képzéssel.

Húzni, nyúzni kell, amíg még lehet. Amíg a szülők bírják, miért ne? Elvégre azért keresik degeszre magukat, hogy gyerekük négyszögesíthesse kerekded fejét. Mindannyian tudjuk, hogy ez egy különösen hosszú folyamat.
Buli van. Fél évtizedig nem törődik semmivel, lesz majd valahogy! Semmit ne vigyen túlzásba, élni kell, most kell élni, amíg még lehet, amíg még fizetik. Az egyetem mellesleg abban kellene támpontot adjon, hogy elképzelést formáljon a jövőjéről, hogy célokat tűzzön ki maga elé, mely mentén elképzelheti életét. A fél évtized ehhez kevésnek bizonyul. Az elméleti absztrakciók ködében ledarálja a több tucat diszciplínát, majd oklevéllel a kezében, bambán próbálja kiismerni magát egy idegen, soha nem látott világban.

Az öt évet követően

Dolgozni kéne. Mit? Tulajdonképpen egyelőre mindegy, csak fizessék.
Miért kellett ehhez öt év? Az oklevélért. Egy nyamvadt papírért, mely a szükséges alapot jelentheti, szakmát azonban nem biztosít.

Egyetemi egyszeregy

Következzen néhány Pavlina-féle jó tanács, a teljesség igénye nélkül, egyéni kommentezéssel:

1. Válaszold meg a kérdést: Miért megyek egyetemre?
   A gólyák nagy része nem gondolja át azt, hogy mit keres a választott szakon. Ott vannak, mert valahol lenniük kell, és úgyis minden kialakul majd. Családtól örökölt célokat, középiskolai eredményeink által meghatározott irányvonalat cipelnek magukkal, elkezdenek egy képzést bizonytalanul, elvárások nélkül.
   
   Magam sem tettem másképpen: az apai irányvonalat követve felvételiztem építőmérnöki szakra, ahová ösztöndíjjal be is jutottam. Ezt találtam a legésszerűbbnek: jó matematikai háttérrel a mérnöki irányvonal logikusnak tűnt. Fél év alatt rádöbbentem arra, hogy az ösztöndíjat leszámítva semmi jóban nem részesülök, nem akarok betonról és építőanyagokról tanulni, úgy éreztem, hogy megfulladok az érdektelenségben.
   
   Az első félévi vizsgák tájékán úgy döntöttem, hogy dűlőre viszem a dolgot: el kell döntenem, hogy mivel akarok foglalkozni az elkövetkezendőkben. Szüleim legnagyobb megrökönyödésére három teljes napra bezárkóztam a szobámba azzal az elhatározással, hogy ezalatt az idő alatt a múlt vizsgálata révén letisztul a jelenem és kirajzolódik a jövőm. Hogy teljes legyen a kép, ezalatt a három nap alatt megvontam magamtól a táplálékot, nem kommunikáltam senkivel, csak a kitűzött feladatnak éltem. Különböző kritériumok mentén táblázatokat készítettem a vélt készségeimről, elképzeléseimről, céljaimról. Azt vizsgáltam, hogy miként illik össze a magamról alkotott kép az építőmérnökökről alkotott elképzelésemmel. Hosszas töprengés után meghoztam a döntésem, melyet a böjtöt követő első családi ebéd alkalmával közöltem szüleimmel. Úgy láttam, hogy maradnom kell, el kell végeznem az öt évet, mert az építőmérnöki szakmában látok fantáziát, változatos és izgalmas szakmának ítéltem meg. Apám megkönnyebbülten fogadta döntésem. Ezt követően három hónap leforgása alatt végérvényesen otthagytam az egyetemet.
2. Képzeld el az ideális egyetemi képzést!
   Öt év nagyon sok idő. Mit vársz el az egyetemtől, a tanároktól, életed elkövetkezendő fél évtizedtől? Milyen erősségeket érzel magadban, melyek kibontakoztatásában segíthet ez az időszak? Milyen lágy készségeket fejleszthetsz ki magadban, és miként? Fogalmazd meg elvárásaidat és tervezd meg egyetemi éveidet!
   
   Visszatekintve a lehúzott négy évre, egyértelműen az látszik, hogy nem az egyetemi tanterv, hanem az egyéni curriculum létrehozása és teljesítése eredményezett igazi fejlődést. Másodéven ismertem fel azt, hogy megalapozott pszichológiatörténeti és filozófiai tudás nélkül lehetetlen a pszichológia területén szemléletbeli tudásra szert tennem. Végignyálaztam Thorne & Henley, majd Pléh Csaba vaskos pszichológiatörténetét; ezzel párhuzamosan elolvastam Bertrand Russel A nyugati filozófia története c. átfogó munkáját.
   
   Azt gondolom, hogy ez volt a leghelyesebb lépés, amit akkoriban tanulmányaim érdekében meghoztam. A vizsgaidőszak alatt is ezeket bújtam, néhány hét leforgása alatt olyan alapokra tettem szert, mely révén elegendő volt egyszer átolvasnom az ajánlott irodalmat, az egyetemi jegyzeteket pedig a vizsga előtti napon valamelyik lelkes évfolyamtársam előadásában meghallgattam, majd megvitattuk. Minden kurzushoz fogalmakat tudtam csatolni, azonnal megpróbáltam tágabb kontextusban elhelyezni a hallottakat, majd kérdésekkel piszkálva a témát, sikerült a legfontosabb információkat lehorgonyozni. Ez bőven elegendő volt a közepes vagy akár a jó eredmények eléréséhez.
3. Mindegyik tantárgyhoz fogalmazz meg egyértelmű célokat!
   Miért szükséges erről tanulnod? Milyen tudásra akarsz szert tenni, milyen témákat érint az adott diszciplína? Mi érdekel a leginkább mindebből? Fókuszálj az általános tudásra, szemléletet tanulj a részletek helyett! Lásd a helyét a dolgoknak, tudd felépíteni, megalkotni az ismereteket, melyekre szert kell tenned! Ehhez az a legjobb hozzáállás, ha a kurzusok előtt te magad alkotsz képet arról, hogy szerinted mit takar az adott terület. Minél több kreativitást és egyéni elképzelést viszel bele a tanulásba, annál átfogóbb és maradandóbb tudásra teszel szert!
   
   Mellőzd az érdektelen dolgokat. A vizsgákat túlélni kell, nem kiválóan teljesíteni! A kiválóságot hagyd a stréberekre.
4. Legyen prioritási sorrended!
   Minden egyetemen vannak fontosabb és kevésbé fontos tantárgyak. Ezt rendszerint a tanárok személye határozza meg; nagyon gyakran arra összpontosul a legnagyobb figyelem, ahol a professzor a legkiállhatatlanabb. Szigorú, következetes, konzervatív tekintély követeli meg, hogy az általa lediktált imitt-amott elavult információkat ad literam visszaböfögje a diák. Figyelem! Ezekre a tárgyakra csak a minimum erőfeszítést fordítsd! Még akkor sem ajánlom, hogy foglalkozz vele, ha fontosnak tartod amúgy a diszciplínát: ez a stílus kiöli az emberből az önmegvalósítási vágyat. Azt ajánlom, hogy akár puskázva, akár a padtárs segítségével, de ne magolással és összeszorított fogakkal legyűrt hosszú órák árán vizsgázz! Amíg mások hetekig magolják a kérdéses tantárgyat, te szánj rá 1-2 napot arra, hogy fecnikre, vagy piszkozatlapként használható ívekre kiírd vázlataidat, ami alapján majd meg tudod írni dolgozatodat. A többi időt szánd arra, amit igazán fontosnak tartasz, és amit kreatívan és lelkesen el tudsz sajátítani. Olvass szakkönyveket, próbálj meg összefoglaló tanulmányokat megírni. Az is sokkal többet jelent, ha egyszerűen impresszióidat fogalmazod meg egy-egy könyv/tanulmány kapcsán.
5. Használd ki az idődet.
   Az említett professzorok kurzusai hihetetlenül unalmasak tudnak lenni. Nagyon gyakran megkövetelik a jelenlétet, éppen ezért nem hiányozhatsz minden előadásról. Azt ajánlom, hogy vigyél olvasnivalót ezekre a kurzusokra. Ha nagy teremben darál az illető, akkor húzódj meg a hátsó sorban és merülj el kedvenc szakkönyvedben, ha kisebb méretű teremről van szó, akkor egyszerűen írj! Nem fog feltűnni, hogy nem az előadásról jegyzetelsz, ha olykor rámeredsz a tanárra. Némi gyakorlással magas szintű rutinra tehetsz szert, senki nem fogja tudni, hogy egyébbel foglalkozol, ha ügyesen csinálod! Nem ajánlom, hogy hivalkodj ezen szokásoddal, mert a vizsgaidőszakban szükséged lesz mások jegyzeteire, s rendszerint nem veszik jó néven azt, hogy „visszaélsz mások áldozatkészségével”.
   
   Járj el a fentieknek megfelelően minden rosszul megtartott előadás esetében! Még akkor is, ha érdekel a téma, sőt, kifejezetten akkor! A rosszul tálalt izgalmas téma rendkívül gyomorforgató élmény.
6. Időben sajátítsd el az új ismereteket!
   Ne halogasd a vizsgaidőszakra a tanulást! Nem azért jársz előadásokra, hogy jegyzeteket készíts, hanem azért, hogy élvezd azokat! Az élvezhetetlen kurzusokra a fentieknek megfelelően amúgy sem figyelsz oda... Ez esetben olvass el néhány szakkönyvet, ami az adott tematikához kapcsolódik, hogy ismerd meg az adott terület alapfogalmait, szemléletét.
7. Tanulj meg tanulni! Sajátíts el hatékony memóriagyakorlatokat!
   Sajátítsd el a mindmapping technikát, passzív tanulási stratégiádat váltsd fel aktívval! Mechanikus jegyzetkészítés helyett impresszióidat, elképzeléseidet írd le. Csak azt olvasd, ami igazán érdekel, ne feledd: az írás legalább olyan fontos, mint az olvasás. Vitasd meg elképzeléseidet barátaiddal, évfolyamtársaiddal. Fórumozz, blogolj, járj konferenciákra, csatlakozz kutatócsoportokhoz, alkoss véleményt, legyen álláspontod! A szakmai rálátás mellett fektess hangsúlyt a kommunikációs készségek tökéletesítésére is.