Egyik előző bejegyzésem kommentjében felvetettem, hogy a jéghegy analógia csak első olvasatra jó, egyébként helytelen. Az alábbiakban felvázolom a tudattalan lokalizációs és funkcionális megközelítését. Nehéz a tudatról és a tudattalanról írni, mert két nagyon sok többletjelentéssel felruházott fogalomról van szó.

A pszichoanalízis egyik lényegi eleme a tudattalan tudatossá tétele, azaz az ösztön-én énné való alakítása. A pszichoanalitikus nézőpont szerint a tudattalan lényegében a tudat alatt elterülő pszichikus massza, melyet létünk során a legkülönfélébb élményanyaggal töltjük fel. A hagyományos pszichoanalízis szemlélet szerint a tudattalan elfojtott élményekből áll, a jungiánus szemszög (komplex analízis) ezt a személyes pszichikus masszát egyetemes, ún. kollektív tudattalannal egészíti ki. A freudi tudattalan többnyire negatív konnotációval, a jungiánus tudattalan inkább pozitív felhangokkal bír. Freud megfogalmazásában a pszichénk egy jéghegyhez hasonlatos: a kisebb, víz felett rész a tudati, a nagyobb, víz alatt rész pedig a tudattalannak felel meg. Ez lényegében a tudattalan lokalizációs modellje.

A funkcionális álláspont szerint a „tudatos” és a „tudattalan” egy szubjektív állapotra utal az individuumon belül. Ha valamely élményt tudatosnak nevezünk, akkor azt feltételezzük, hogy az egyén tisztában van a szóban forgó érzelmekkel, vágyakkal, hangulatokkal. Értelemszerűen a tudattalan ebben a vonatkozásban azon belső állapotokat, folyamatokat jelöli, melyek kívül esnek a tudatunkon, melyekkel nem vagyunk tisztában. Valamely tudattalan érzés tudatosításához elengedhetetlenül szükséges a nyelv: meg kell tudnunk nevezni az átélt élményt, különben nem áll módunkban tudatosítani azt . Nevezd meg és uralni fogod démont, mely benned lakozik!

A funkcionális megközelítés szerint a tudat nem a tudattalanra épülő pszichés struktúra. A tudat és a tudattalan sokkal inkább egymásbafonódva létezik, elválaszthatatlan, dinamikus egységet alkot.

Mint H. S. Sullivan hangsúlyozta, „a tudattalan” ilyen lokalizáció értelmű használata nem szerencsés, és nem ad hű képet az ide tartozó pszichikai tényekről. Hozzátenném, hogy az effajta főnevesítés előnyben részesítése a funkcionális felfogással szemben összhangban van a jelenkori nyugati kultúra amaz általános tendenciájával, hogy inkább dolgokban gondolkodunk, amelyek birtokunkban vannak, mintsem abban, hogy mi vagyunk . Van szorongásunk, van álmatlanságunk, van depressziónk, van pszichoanalitikusunk, mint ahogy van kocsink, házunk vagy gyermekünk. Ugyanebben a szellemben van „tudattalanunk” is. Nem véletlen, hogy sokan a „tudatalatti” szót használják „tudattalan” helyett. Nyilvánvalóan azért, mert a „tudatalatti” jobban illik a lokalizációs szemlélethez. Mondhatom azt, hogy „nem vagyok tudatában valaminek” de azt nem, hogy „valaminek a tudatalattijában vagyok” (E. Fromm: A tudat természete, az elfojtás és az elfojtás megszüntetése).

Kognitív tudattalan

A tudatos és tudattalan funkcionális felfogása a kognitív nézőpontban teljesedik ki. Az információfeldolgozás paradigmájában a tudatos mint explicit , a tudattalan pedig mint implicit kognitív rendszer jelenik meg. Az előbbi azt a tudást jelöli, melyről be tudunk számolni, az utóbbi pedig azt, amit végrehajtunk ugyan, de nem tudunk létezéséről.

Fontos kérdés, hogy döntéseink meghozatalában milyen arányban támaszkodunk az implicit és az explicit rendszerünkre. Egyes szélsőséges nézőpontok szerint a legtöbb döntésünket a pillanat tört része alatt meghozzuk (implicit rendszer), az utána következő elemzés (explicit rendszer) már csak arra szolgál, hogy igazoljuk megérzésünket.

Ugyanakkor a legtöbb megismeréssel kapcsolatos pszichológiai folyamatban egyszerre van jelen az explicit és implicit rendszer. Reber megfogalmazásában

Nincs okunk feltételezni, hogy a tudatos és tudattalan folyamatok között egy jól körülhatárolt határ létezik, illetve, hogy – mint ahogyan Freud feltételezte – az explicit és implicit megismerési rendszerek élesen elkülönülnek egymástól" (23.o.).

Ezért gondolom úgy, hogy a környezetünk megismerése során csak részlegesen támaszkodunk az explicit kognitív rendszerünkre. Amikor rágyújtunk a napi szál cigarettánkra, közben látókörünkben van a dobozon lévő halálos duma , mely direkt módon megerősít egy belső tartalmat. Implicit, azaz rejtett módon.

Felhasznált irodalom

• E.Fromm – D.T.Suzuki: Zen-buddhizmus és pszichoanalízis; A tudat természete, az elfojtás és az elfojtás megszüntetése c. fejezet
• Kulcsár Zsolt: Az implicit tanulás fogalmáról, http://www.crescendo.hu/2006/01/29/az_implicit_tanulas_fogalmarol
• Reber, A. S. (1993). Implicit Learning and Tacit Knowledge, Oxford University Press

Ajánlott e-book

• Carl Gustav Jung: Bevezetés a tudattalan pszichológiájába, http://mek.oszk.hu/02000/02007/html/