Az alvásparalízisről szóló bejegyzéseknek egyre nagyobb visszhangja van, érdemes volt foglalkozni a témával. Számos élménybeszámoló érkezett a virtuális postafiókomba, többnyire klasszikus alvásparalízis élmények, olykor nagyon összetett vizuális és taktilis hallucinációkkal vegyítve.

Az életpálya cikksorozat első bejegyzésében felvetettem, hogy az öregedés és a bölcsesség korrelációban áll egymással: az idő élettapasztalatok formájában elősegíti a bölcsesség megjelenését. Valahányszor az öregedésről szóló gondolataimat tálalom, nem kis ellenállást tapasztalok. Népszerűtlen dolognak számít manapság az öregedésről jót gondolni, no de miért is van ez így?

A kvantumfizika legnagyobb hatását a természettudományok mellett a filozófiára gyakorolta. Az az elképzelés, hogy a megfigyelő és megfigyelt szoros ok-okozati egységet alkot, a hagyományos, newtoni fizikában eretnek tanításnak minősült volna.

A válasz röviden: nem. Bővebben: attól függ. Az előző bejegyzésben azt állítottam, hogy a lakásvásárlás nem befektetés. Az is elhangzott, hogy nem feltétlenül üdvös egy-két évtizedes lakáskölcsönt felvenni, anyagilag és biztonságilag kedvezőbb lehet, ha albérletben élünk, és kivárjuk, amíg lesz fedezetünk az adott ingatlanra.

Inamba száll a bátorságom, valahányszor anyagi természetű célt kell megfogalmaznom magamnak. Minden év elején felvázolom az év végi elvárt mérleget, azt az elvi megspórolt summát, mely előrelépésként fogható fel. Tudom, hogy a „még több pénz” elv nem működik: konkrét számokat kell magam előtt látnom ahhoz, hogy megvalósuljon a szándék.

Nem akarunk zavarni, hagyjuk, hogy kiheverje a fájdalmat, nem tolakodunk. Tapintatosan nem zaklatjuk idétlen kérdéseinkkel, de tulajdonképpen gőzünk nincs, hogy mi történik Vele. Kivonjuk magunkat a látóköréből, segítünk neki abban, hogy tényleg magára maradjon.

Hogyan alakul ki az én? Mit érzékel a csecsemő a külvilágból? Hogyan állnak össze az ingerek észleléssé, majd képzetekké? Mi az a minőségbeli ugrás, amitől az én különválik a nem-éntől? Mennyire meghatározók a korai gyermekkori élmények?

Életem legmeghatározóbb szakasza az időskor lesz. Ebben teljesen bizonyos vagyok. Ezt diktálja a karakterem, a gondolkodásmódom, a beállítottságom. Hatvanévesen majd visszatekintek a leírt életpályára, és látni fogom a történtek finalitását.

Egy éve kezdtem el a Crescendo-t. Szakmai blognak indult, elsősorban e-learningről, tudásmenedzsmentről és kognitív pszichológiáról kezdtem írni. Később leragadtam az önmegvalósítás témájánál, a legtöbb bejegyzésben az egyéni kibontakozás valamilyen vonatkozásáról szóltam.

Nehezen szántam rá magam arra, hogy a cikksorozat utolsó témájáról is írjak. Az önmegvalósításról szóló legteljesebb és leggyakorlatibb vonatkozású tudáshalmaz mindenféleképpen a jóga különböző ágaihoz kapcsolható. Nincs még egy olyan átfogó és gyakorlati rendszer mint a jóga.