A tanuló-központúságról, az aktív tanulásról, a blogról mint tanulási eszközről, az élethosszig tartó tanulásról.
Nem kedvelem az intézményesített oktatási formákat. Ki nem állhatom az iskolapadot. A tudás megszerzése nem szorítható egy intézmény falai közé, mert az efféle korlátozás a természetes kíváncsiságot szabotálja. Éppen ezért az összeszorított foggal véghezvitt tanulás többet árt, mint használ, hiszen nem a kíváncsiságra, hanem az akaratra támaszkodik.
Rossz formámban csapongok, jó formámban meglátom az összefüggéseket a legkülönbözőbb területek között. Az analízis helyett a szintézis érdekel, integráló attitűdömmel ellensúlyozom rossz memóriámat. Integratív szemléletemódom az e-learninghez való viszonyulásomban is megjelent.
E-learning konferenciára vagyok hivatalos, ahol a kettő pont nullás cikkem apropóján összefoglalnám az elektronikus tanulás történetét. Áttekintőt tervezek a CD-s hőskorszaktól a szociális hálókig a keretrendszer őrületen át. Egyre inkább foglalkoztat a kérdés, hogy mit lenne érdemes kihangsúlyoznom, mire lesz fogékony az összegyűlt hallgatóság, mit szeretnének hallani tőlem, illetve mit tudok átadni abból, amit mindeddig megtapasztalhattam.
A minap bejelentkezett a védőnő. A Kedvest hívta, s egy gyors etye-petye után közölte, hogy akkor most veszi a kabátját, és átszalad, hogy megnézze Annát. A lakás romokban hevert: az Alany szorgos munkásságának nyoma a kisszobától a konyháig átlengte a helyiségeket, gyakorlatilag mozdulni sem lehetett a sok kipakolt cucctól.
Hogyan alakul ki az én? Mit érzékel a csecsemő a külvilágból? Hogyan állnak össze az ingerek észleléssé, majd képzetekké? Mi az a minőségbeli ugrás, amitől az én különválik a nem-éntől? Mennyire meghatározók a korai gyermekkori élmények?
Oktatási rendszerünknek legalább két gyermekbetegsége van: a frontális oktatási technika és a vizsgáztatási rendszer. Cikkemben meglehetősen gorombán szólok az oktatás feleslegességéről, és sokkal derűsebben a rogersi tanulásról.
Készült, felvételizett és bejutott. Eltartják még 4-5 évig, élete fénykora következik, a szülőktől való leválás terhe még egy ideig nem nyomja a vállát. Csak halvány fogalmai vannak arról, hogy mihez kezd az egyetem után, titkon reméli, hogy még egy-két évig mesterizhet, majd esetleg megpróbálkozik egy másodegyetemmel, vagy egyéb posztgraduális képzéssel.
Mire jó a blogolás?
A blog meglehetősen lazán körvonalazott fogalom, mely a mai napig különböző definícióknak ad teret. Az alábbiakban felvázolom az általam legrelevánsabbnak tartott nézőpontot.
A cikk elsõ felében a tanuló-központúság meghatározását, történeti hátterét taglalom. A második részben felvázolom zárt és nyílt oktatási rendszerek közötti különbségeket.
Milyen jellemzõkkel írható le a mai intézményesített oktatás? Mi az tanuló-központúság? Mi a különbség a nyílt és zárt oktatási rendszerek között? Miért költenek hatalmas összegeket az intézmények LMS-ek bevezetésére? Miként lehetne lágyítani a zárt oktatási rendszereket?
Nincs e-learning pedagógia nélkül. Azt ígértem, hogy e-learningről, tudásmenedzsmentről, karrierről írok, ehhez képest szóba került már a tradicionalitástól az analízisig mindenféle pszicho-ezo-öko izé.