Régóta motoszkál bennem a gondolat, hogy kellene egy igényes, átfogó önmegvalósításról szóló e-learning tananyagot készíteni. Néhány hete összeírtam a munkamenetre vonatkozó legfontosabb szempontokat. Következzen néhány ezzel kapcsolatos bevezető gondolat!
A nyári szünetnek vége. Próbálom visszarázni magam a hétköznapokba, egyelőre sikertelenül. Túl hosszú volt ez az egy hónap, túl sok minden történt ahhoz, hogy egy-két nap alatt ismét a régi legyek.
Összesereglett a legfontosabbakból álló csapat, villogott a vaku, kapkodtam a fejem, igyekeztem mindenhol ott lenni. Elhangzott a kérdés, kétszer. Kimondtuk a kimondhatatlant, egyszerűen, félreérthetetlenül.
A tanulmányi évek végeztével a tapasztalatlan pályakezdő többnyire hajlik a munka bármi áron morálra . Fogalma sincs arról, hogy mire képes, azt sem tudja elképzelni igazából, hogy az egyetemen felszedett elméleti ismereteket miképpen hasznosíthatja a továbbiakban. Ilyen körülmények között egyáltalán nem meglepő módon emberidegen környezetben találja magát.
"Az érzés újra érezni akar,
a gondolat újra gondolni akar,
a cselekedet újra cselekedni akar.
Ennyi az egész."
Popper Péter legsikerültebb műve minden bizonnyal "Az Istennel való sakkozás kockázata".
Rendszerint legalább egy fél évre van szükségem, hogy egy jónak tartott szándékból kézzelfogható eredmény jöjjön létre . Akár az életemet meghatározó stratégiai döntésről van szó, akár egy üzleti ötletről, időbe telik, míg az életképes mém elég erőt gyűjt ahhoz, hogy képessé váljon időt és energiát kiszakítani belőlem.
Izzó tekintet, habzó száj, hirtelen összerakott mélyből feltörő indulatok. Jól irányzott cifra mondattöredékek, megugrott vérnyomásra utaló sötétvörös arc, sipákoló hang.
Következzen néhány ötlet arra vonatkozóan, hogy miként érdemes viszonyulni a dühtől tajtékozó főnökhöz.
A 20. század elején két szereplő dominálta a pszichológiát: Európában Freud, a tengeren túl pedig a patkány. Ilyen szellemi konjunktúrában az egzisztencialista filozófia pszichológiába való betüremkedése esélyt adott arra, hogy a lélektan tárgya ismét a lélek lehessen.
Dühös vagyok. A végtagjaimtól a fejtetőmig elönt a bizsergő erő: szétpattanok a feszültségtől. Csak most ne hagyd, hogy hatalmába kerítsen, fékezd magad egy percre, hogy visszahúzódjék láthatatlan rejtekébe a falat átütő kényszer! Itt egy pohár: csapd azt földhöz. Jobban jársz most egy szétpattant pohárral, mint két perc múlva egy törött ököllel.
Vannak emberek, akiknek egy-egy kritikus döntés meghozatala húsbavágó fájdalommal jár . A helyesnek ítélt út felvállalása helyett egy helyben toporognak remélve, hogy az idő megoldja dilemmájukat.
Tanácstalanul állnak a kereszteződésekben. Egyszerre két irányba nem indulhatnak, úgyhogy inkább egyik felé sem mozdulnak el.
"A gesztenyefa gyökerei pont a padom alatt mélyedtek a földbe. Már nem emlékeztem arra, hogy létezik egyáltalán olyan, hogy gyökér. Eltűntek a szavak és velük együtt eltűnt a dolgok jelentése, használata és eltűntek azok a gyengécske referencia pontok is melyeket az ember felületükön saját maga számára megjelölt.