A tudatosság a legnehezebben értelmezhető témák egyike. A bejegyzéssorozatban a teljesség igénye nélkül összefoglalom a legfontosabb tudatra vonatkozó szempontokat, elméleteket.
A tudatosság vizsgálata az egyik legnagyobb kihívás a kognitív tudomány számára. A filozófiatörténet makacs problémájának újjáéledéséről van szó: a test-elme kettőség dilemmájáról.
Háromszázhatvan fokos látásom volt: egyszerre észleltem az utat és a tengerpartot, jóllehet a kettő között álltam. Balról közeledett egy biciklista, a következő pillanatban elsuhant mellettem. Fejét hátrafordítva viszonozta tekintetem, abszurd volt, ahogy néztük egymást.
Mire jó a blogolás?
A blog meglehetősen lazán körvonalazott fogalom, mely a mai napig különböző definícióknak ad teret. Az alábbiakban felvázolom az általam legrelevánsabbnak tartott nézőpontot.
Hideg volt. Kihült teste betöltötte a teret, nem volt más, csak ez a személytelen fagyos massza. Rettegtem. Élettelen tekintete csontomig hatolt, nem akartam feloldódni benne! Egy pillanatra bevillant, hogy talán álmodok.
A legtöbb szellemi út végső célként valamiféle transzcendens létformát nevez meg. A buddhizmustól a jógáig a hirdetett tan lényegi tétele az egó meghaladása, transzcendentálása, a világgal való misztikus egyesülés. Mind Jung, mind Maslow rámutatott arra, hogy a legtöbb ember számára a transzperszonális tudatállapotok csakis az identitás, a valódi én kibontakoztatása után válnak elérhetővé.
Ma is megkérdeztek. Valahogy megérzik rajtam, hogy potenciális hívő vagyok. A mélyreható szemkontaktust követően a kezembe nyomtak egy rövid Mennyei útmutatót, majd felvilágosítottak:
Az első részben felvázolt fejlődési ív tetőpontja a 35-40 év közé eső életszakasz, normális esetben erre az életkorra az egó megszilárdulása megtörtént, a karrier és a család kiteljesedése bekövetkezett. A szakmai lét megkövesedett, a gyerekek a jólmeghatározott mederben fejlődnek, az élettárssal való kapcsolat pedig kevés újdonságot tartogat már.
Így gondolom: ahogy az ember ma az álomban következtet, úgy következtetett az emberiség éber állapotban is sok-sok évezreden át: az elsõ causa, amelyre a szellem rábukkant, hogy megmagyarázzon valamit, mikor magyarázatra volt szü
Ismerd meg önmagad! – tompa szavak, steril jelentéssel bírnak abban a világban, mely gyógyszerek segítségével száműzi démonait.
Az önismeret valódi nehézsége, sőt, már-már lehetetlensége a megfigyelő, és a megismerés tárgyának egységéből fakad.
Mindenekelőtt arra lett volna szükség, hogy a kezdetek igazi kezdetek legyenek. Ó, most már pontosan látom, hogy mit akartam. Igazi kezdeteket, amelyek úgy jelennek meg, mint egy kürtszó, mint egy dzsesszdallam első hangjegyei, hirtelen elvágva az unalmat, megerősítve a dolgok tartalmát; olyan estéket - a többi este mellett -, amelyekről később azt mondja az ember: "Sétáltam. Májusi este volt" - Sartre: Az undor.