Az „Önemlékezés a tudat vonatkozásában” c. bejegyzésében nemo Gurdjieff nehezen érthető tanainak központi fogalmait feszegeti. Gurdjieff tanításának értelmezésében komoly problémát jelent a sajátos nyelvezet, melyben a hagyományos pszichológiából ismert fogalmak más kontextusban fordulnak elő.

Franco Magniani 1934-ben született Pontitóban, Firenzétől 40 km-re lévő olasz faluban. 24 éves koráig tartózkodott szülőfalujában, majd hét év világjárás után letelepedett San Franciscóban. Rejtélyes kór támadta meg minek következtében delíriumos állapotba került és  egészségi állapota nagyon leromlott.

Adler írja valahol, hogy hosszú éveken át tisztán élt benne az emlék egy temetőről, melyen iskolából hazafelé nap-mint-nap áthaladt. Miután hajdani barátai azt állították, hogy nem létezik ilyen temető az adott útvonalon, személyesen leellenőrizte a dolgot, s a legnagyobb megdöbbenésére azt tapasztalta, hogy nyoma sem volt a benne tisztán élő helyszínnek.

A hatékony időmenedzsment  nem bonyolult szoftvereket, hanem önismeretet,  fegyelmet és tudást feltételez. Valósítsd meg céljaidat! Minden álmodat valóra válthatod még ma! - állítják a tengerentúli sikerkönyvek. Melyek ezek a célok? Tényleg egyértelmű, hogy mit akarsz elérni?  Hogyan látod magad két év múlva? Összhangban van a kitűzött célod a benned lévő világképpel?

Csak akkor értettem meg a gondolatot, ha írni, beszélni tudok róla, ha Te felfogtad, hogy miről van szó. Megvizsgálom, hogy mennyit tudok arról, mit napok óta böngészek: nézem a villogó kurzort, s megpróbálom a saját szavaimmal elmesélni azt, hogy miről is van szó.

Hogyan járulhat hozzá szakmai kutatásaink sikerességéhez a blog? Milyen előnyei/hátrányai vannak a hagyományos publikációs médiumokhoz képest? Miért érdemes blogot írni egy kutatónak?

Amikor 1334-ben Margarethe Maultasch, Tirol hercegnője körülzárta Hochosterwitz várát Karintiában, nagyon jól tudta, hogy a várat, amely egy hihetetlenül magas sziklán trónolt a völgy felett, közvetlen támadással lehetetlen bevenni, csak egy hosszú ostrom bírhatja rá a behódolásra.

Felejtsük el egy pillanatra Monty Python-t és mélázzunk el azon, hogy mi az értelme létünknek! Milyen választ adnál a klasszikus kérdésre: miért élsz itt és most, honnan jöttél és merre tartasz? Nehéz szarkazmusmentes övezetben lereagálni a kérdést, túlságosan átfogó és nyomasztó ahhoz, hogy tömör mondatban választ adjunk rá. Nyeld le a torkodban felgyülemlett savanyúságot: most megmondom a megmondhatatlant.

Az akadémiai pszichológia absztrakt eredményei nem sokat jelentenek a hétköznapi boldogulás szemszögéből. Mire való a pszichológia ha nem arra, hogy a psziché kibontakoztatásában támpontként szolgáljon?
Van a pszichológiának egy ága, mely sikeresen megmenekítette a lélek fogalmát a tudomány számára.

"Hát visszaestem. Ismét itt vannak a régi, kínos álmok. Ma éjszaka úgy éreztem, valaki rám térdel, száját a szájamra tapasztja, így szívja ki az erőmet. Mint egy pióca, a mellemből szívta az életerőt. Majd jóllakottan felegyenesedett, és én elkínzottan, összetörten, félholtan felébredtem, mozdulni sem tudtam." 
(Guy de Maupassant: Horla)