konnektivizmus

Olvasom Chris Anderson Ingyen! c. művét, és azon elmélkedem, hogy miként valósíthatjuk meg végre az ingyenes konnektivista platformot. Mert az, hogy a most induló Drupal Sminkmester tanfolyamunk nem ingyenes, csak annak tudható be, hogy nem állt össze még a kép: honnan lesz forrásunk a képzések kivitelezéséhez, ha a végfelhasználóktól nem kívánunk pénzt beszedni?

Alkalmazott-kognitív pszichológusként Makány Tamást a tanuláselméletek, térbeli tájékozódás és az innovatív (tanulás-)technológiák témái érdeklik leginkább. Az elméleti és kísérleti megközelítések mellett az alkalmazott tudományból származó tapasztalatait egyaránt igyekszik gondolkodásában ötvözni. Ebben a beszélgetésben a tudományterületek kavalkádjának átfedéseiről, a konnektivizmus mint tanuláselmélet szerepéről és a fogalomtérképekkel kapcsolatos saját kutatásáról kérdeztem.

Négy napja indult el a htk01.  Azt valahogy sejtettük, hogy százas nagyságrendben mérhető az a résztvevői szám, mely meg tud formálni egy élő, pezsgő kommunikációs közeget. Ezért fektettünk elég nagy hangsúlyt az előzetes reklámra: nem akartuk kockáztatni, hogy a kritikus küszöb alatti létszám miatt befagyva kelljen szavakat csiholni a lézengő érdeklődőkből.

A konnektivizmust legalább két felbontásban érdemes vizsgálnunk: interperszonális (személyek közötti tudásháló) és intraperszonális (személyen belüli tudásháló) szinteken. Az utóbbi megközelítés lenne az, amit Antal Miklós olyan szépen elmesélt az egyik implab esten, amikor Mérő Lászlóval találkoztunk valamelyik kocsmában (Ő persze akkor ezt még nem így hívta).

Valami megváltozott. Azon persze nincs mért meglepődnünk, hogy a webkettes őrület mostmár unalomig ismételt mantrává változott pedagógus körökben: szűk öt esztendő kellett Magyarországnak, hogy a tengerentúli eszmét adaptálja.

pp barátommal közösen indítunk egy hat hétig tartó képzést a konnektivizmusról. Célunk, hogy ismertté tegyük Magyarországon a hálózatalapú tanulás szemléletét. Ha ki szeretnéd próbálni, hogy miként lehet szervezett módon, web 2.0-es technológiákat használva tudáshálót építeni, csatlakozz!

Meggyőződésem, hogy a tudás hálózatként való szemlélése radikális szemléletváltást eredményezhet a neveléstudományok és pszichológia terén. Célom, hogy létrehozzam az első magyar e-learning szolgáltatást, mely hálózat-alapú (konnektivista) oktatásmódszertanból kiindulva kitágítja és átformálja az e-learningről alkotott általános képet (erről részletesebben később).

Dawkins önző génelméletének megjelenése óta azt gondolhatjuk, hogy génjeink melléktermékeiként működünk, gondolataink pedig a mémek túlélőgépezeteként jelennek meg. Gazdaságtermelő hatásunk a pénz önállósodott létének köszönhető (Mérő, 2007), internetfüggőségünk pedig a szuperkompjúter epifenoménjeként is felfogható.

Kevin Kelly számos előadásában és cikkében arra hívja fel a figyelmet, hogy az internet által összekötött számítógépek hálózata most érte el azt a komplexitási szintet, amit egy emberi agy képvisel. A világ összes számítógépének komputációs ereje körül-belül egy emberi agy számítási erejével mérhető össze.

A minap az ELTE oktatási assziszens csoportjának tartottam előadást web 2.0 témában. Egy régi elképzelésemet próbáltam ki: a hallgatóság szavazta meg, hogy mi legyen az óra témája. Ehhez előző este egy fél óra alatt összekattintottam egy kérdőívet, melynek az első kérdése így festett: