Megszületett. Egy órát örülhettünk maradéktalanul világrajöttének, ennyi idő alatt kiderült, hogy nem segít az inkubátor és a lélegeztető. A Kardiológiai Intézetben közölték, hogy kicsink nagyér transzpozícióban szenved, abban a különös szívbetegségben, mellyel a nagyerek szívbe való felcserélt csatlakozását jelölik.
Mit kezdjek az életemmel? Mikor tegyem fel a kérdést, és mit válaszolhatok rá? Tudom irányítani a sorsomat? Ha igen, hogyan? Az emberek többsége ifjúkorában szembesül először a kérdés súlyával. A szülőktől való függetlenedéssel egyidőben szakmai és magánéleti irányvonalakat határozunk meg magunknak.
Oktatási rendszerünknek legalább két gyermekbetegsége van: a frontális oktatási technika és a vizsgáztatási rendszer. Cikkemben meglehetősen gorombán szólok az oktatás feleslegességéről, és sokkal derűsebben a rogersi tanulásról.
Ezennel berekesztem az alvásparalízises témát. Még egy utolsó nekirugaszkodás ürügyén szót ejtek az értelmezési szintekről, majd összegzésképpen közzé teszem az intruder jóvoltából létrejött cikkek lajstromát. Összesen 12 alvásparalízisről szóló bejegyzés jelent meg az októberi hónap folyamán. Verdikt: intruder kitűnő munkát végzett!
A néphagyományokhoz hasonlóan az irodalomban és a képzőművészetben is jól felismerhető nyomokat hagy az alvásparalízis. Gondoljunk bele egy pillanatra: az emberek harmada-negyede életében legalább egyszer találkozik ezzel a jelenséggel. Miért lenne ez az arány más az írók, költők, festők és egyéb híres személyek esetében?
A jungiánus világkép taszított a pszichológia irányába. Erdély ipari városában, Brassóban küzdöttem az első félév végi vizsgákkal, amikor kezembe került a "Mélységeink ösvényein" c. analitikus pszichológiai tanulmánykötet.
Nem kell sokáig kutatnunk, ha a történelemben vagy az egyes népek hagyományaiban az alvásparalízis és a hipnagóg hallucinációk nyomait keressük. David J. Hufford megfogalmazása szerint "az alvásparalízis során egyébként mentálisan ép emberek zuhannak át egy bizarr, meghökkentő, alternatív világba".
A tudatos álmodás jelensége ismert. Arról a döbbenetes felismerésről van szó, ami álom közben éri az embert: tudom, hogy az engem körülölelő valóság "csak álom". A tudatosság foka persze változó lehet. Legtöbbször csak homályosan ismerjük fel, hogy álmodunk, de gondolataink nem egészen világosak.
Ártalmas-e az alvásparalízis? Amennyiben nem a narkolepszia egyik tünete és nem rendszeresen, nem ismétlődő jelleggel fordul elő (és ha eltekintünk az előző fejezetben említett igen ritka éjszakai hirtelen halál szindrómával kapcsolatos feltételezéstől), akkor a válasz egyértelműen: nem.
Bár az alvásparalízis önmagában nem ártalmas és az esetek túlnyomó részében nem tekinthető betegségnek sem, mindenképpen szem előtt kell tartanunk, hogy a jelenség a narkolepszia egyik tünete is lehet. A narkolepszia olyan – egyelőre nem kevésbé rejtélyes és izgalmas – krónikus betegség, mely gyakorlatilag az alvást és az ébrenlétet szabályozó összetett rendszer működési zavarát jelenti.